– Mk 13:21-37
Isten egyik jellemzője, amivel az ember nem rendelkezik: a mindentudás. Az ember ősbűne onnan eredt, hogy olyan szeretett volna lenni, mint az Isten. A sátán, kígyó formájában ezzel ejtette bűnbe az első emberpárt.
– Mk 13:12-20
Országunkban a forradalom után, az első népszámláláskor az ország lakosságának több mint a 95 százaléka vallásosnak vallotta magát. Akkor úgy gondolták az emberek, hogy ez hasznukra lesz, és nem kerül nekik semmibe.
– Mk 13:1-11
Az ember a múltját ismeri, a jelenben él, de a jövő ismeretlen előtte. A nagy kérdésre, hogy –„Mit hoz a jövő?” – keresik az emberek a választ, de legtöbbször nem jó helyen. Manapság a jóslást, jövendőmondást jól fizetett szakmaként űzik. Hazugságaikat jó pénzért adják el.
– Mk 12:41-44
Az újszülöttek zöme ökölbe szorított kézzel érkezik meg világunkba. Vajon nem jelzi-e ez az ember ösztönszerű birtoklási vágyát? Emberi természetünkből adódóan jobban szeretünk kapni, mint adni.
– Mk 12:35-40
Az életben jó dolog írástudónak lenni. Az írástudatlan ember nagy lépéshátrányban van sok területen. Manapság nagyon ráhajtanak az emberek, hogy minél több ismeretet szerezzenek, mert így jobban megfizetett állásokat foglalhatnak el.
– Mk 12:28-34
Vannak olyan emberek, akik a mások kárából tanulnak, de nem eleget. Ebben az igeszakaszban találunk egy írástudót, aki hallotta a szadduceusok és az Úr Jézus közötti hitvitát. Egyetértett azzal, ahogy az Úr Jézus pontra tette a tévelygő szadduceusokat.
Igehely: Zsolt 139:1-6, 13-18; Kulcsige: Zsolt 139:15 „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.”
Amikor a Szentháromság titkáról elmélkedünk – azon belül az embert formáló csodás Istenről –, és megemlékezünk a pedagógusokról, akik tanítani, és nevelni próbálják gyermekeinket, akkor segít megfogalmazni néhány igazságot a zsoltáros: