Mindennapi áhítatok

2018. február 8., csütörtök

Igehely: Lk 8:26-39; Kulcsige: Lk 8:33 „Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.”

Olyan világban élünk, amelyikben egyre népszerűbbé válik az okkult és ördögi dolgokkal való foglalkozás, amit ártatlanak állítanak be. Pedig ő csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson (Jn 10:10) álcázva magát addig, amíg sikerül valakit elfoglalnia.

2018. február 7., szerda

Igehely: Lk 8:22-25; Kulcsige: Lk 8:24 „Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett.”

Kritikus és nehéz helyzetekben mindig nagy a kísértés és a nyomás az ördög részéről, hogy a hit helyett a kétségbeesést válasszuk. Ez olyan, mint amikor valaki nyári gumikkal akar rámenni a fagyos téli útra, a kocsi irányíthatatlan, a veszély garantált.

2018. február 5., hétfő

Igehely: Lk 8:16-18; Kulcsige: Lk 8:18 „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

Nagyon fontos kérdés ez, melynek megválaszolásához nagy bátorságra, őszinteségre és alázatra van szükségünk. Sokkal könnyebb megvizsgálni, hogy hogyan hallgatják mások, vagy megkritizálni a hirdetését, de hogy hogyan hallgatom én, ez kemény dió.

2018. február 4., vasárnap

Igehely: Lk 8:4-15; Kulcsige: Lk 8:11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”

A földművelők mindig arra törekszenek, hogy a legmegfelelőbb jellemzőkkel rendelkező vetőmagot válasszák ki. A gazdag termés viszont nem csak a mag jellemzőitől függ, hanem a talaj minőségétől és a gondozástól is. Ugyanezek a szempontok érvényesek a lelki földművelés területén is.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket. Végül meszelt sírokhoz hasonlítja őket: kívülről lehet szép a látvány, de belül csak halál és tisztátalanság van. Képzeljük el, hogy Jézus ezt nyilvánosan, a szemükbe mondja! Az emberek annyira tisztelik őket, mert olyan vallásosnak és igazságosnak tűnnek: még a legapróbb dologban is a legszigorúbb törvényeket alkalmazzák; de Jézus látja a szívüket.