Mindennapi áhítatok

2024. január 29., hétfő

Igehely: Mt 7:12–14; Kulcsige: Mt 7:12 „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.”

A 12. igevers elnevezése aranyszabályként Alexander Severus (uralkodott Kr. u. 222–235), római császár nevéhez köthető, aki bár nem volt keresztény, mégis annyira lenyűgözte őt Jézus ezen mindent átfogó, jó életre oktató alapelve, hogy hatalmas aranybetűkkel felíratta azt a szobája falára.

2024. január 27., szombat

Igehely: Mt 7:1–6; Kulcsige: Mt 7:1 „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.”

Miközben figyeljük a mások életét, könnyen mondunk véleményt róluk. Előfordul az is, hogy szeretetlenül ítélkezünk felettük. A farizeusok is sokszor beleestek abba a hibába, hogy másokat ítélgettek látványos bűnök miatt, holott ők is bűnben éltek, úgy, hogy azt jól álcázták.

2024. január 26., péntek

Igehely: Mt 6:25–34; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

Isten teremtő szava létrehozta a világmindenséget, és az ő szava tartja is fent már évezredek óta. Gondja van a madarakra, virágokra, a természet törvényeire, az emberre. Ha a mulandó lényekről gondoskodik a mennyei Atya, mennyivel inkább rólunk, akik gyermekei vagyunk?

2024. január 25., csütörtök

Igehely: Mt 6:19–24; Kulcsige: Mt 6:24 „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Az Úr Jézus arról tanít, hogy a földi kincsek nem maradandóak. Legyenek bármilyen csillogóak, értékesek, megemészti őket a moly és a rozsda, vagy tolvajok martalékává lesznek. Viszont vannak mennyei kincsek, amelyek megmaradnak.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Mt 10:28–33; Kulcsige: Mt 10:30 „Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.”

Nagyjából tízéves lehettem, amikor a szüleimmel egy számomra akkor nagyon nagynak tűnő bevásárlóközpontba mentünk el. Ahogy haladtunk a sorok között, édesapám megkért, hogy maradjak a kosár mellett addig, amíg elmennek kiválasztani valamit. Ott álltam és nézelődtem. Hosszú másodpercek után szem elől vesztettem a szüleimet. Nem tudtam, hol vannak. A szívem elkezdett hevesen verni, a fejemet kapkodtam egyik irányból a másikba. Amikor már a teljes kétségbeesés szélén álltam, megláttam édesapám integető kezét.