Igehely: ApCsel 6:2–7 Kulcsige: ApCsel 6:7 „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.”
A lelki növekedés alapfeltétele az egyén és a közösség életében a Biblia olvasása és az imádság. Kétirányú kommunikálást jelent ez: az ige által Isten szól hozzánk, az imádságban pedig mi szólunk Istenhez.
Igehely: Róm 1:8–15 Kulcsige: Róm 1:8 „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.”
Az apostol imájában köszönetet mond Istennek Jézus Krisztus, mint közbenjáró által, hogy a római keresztyének hite az egész világon ismertté vált. Hiteles bizonyságtételükről az egész Római Birodalomban beszéltek. E levél megírásának három fő indoka volt: 1.
Igehely: Ef 4:11–16 Kulcsige: Ef 4:13 „Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.”
Az egészséges életformák természetes megnyilvánulása a növekedés. Az élet kicsiben kezdődik el, de azután következik a növekedés, egészen a felnőttkorig.
Igehely: Mt 1:1–17 Kulcsige: Mt 1:1 „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.”
Indíthatna-e szebben az első evangélium, mint az Úr Jézus nemzetségtáblázatával? És általa méltóképpen kapcsolódik az Újszövetség az Ószövetséghez: Jézus zsidó volt, Ábrahám fia, és király volt, Dávid fia!
Igehely: 1Jn 4:7–12 Kulcsige: 1Jn 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”
Ünnepelünk, ma is csendes a világ. Sok az ének meg mosoly az arcunkon. Úgy érezzük, hogy szinte árad a szeretet.
Igehely: Lk 2:15–20 Kulcsige: Lk 2:16 „Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.”
Olvassuk újra és újra a történetet, lassan ízlelgetve a szavakat, különösen az igéket. Mert hemzseg a szöveg ezektől a cselekvést visszaadó kifejezésektől. Például már az első mondatban is: elmentek, szóltak, menjünk, nézzük, üzent.
Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”
Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).