Igehely: Ézs 9:5–6 Kulcsige: Ézs 9:5 „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”
Jézus Krisztus a Messiás-király. A nevéhez fűződő ígéretek beteljesedtek, egyes ígéretek még beteljesedőben vannak.
Igehely: Róm 9:6–9 Kulcsige: Róm 9:7 „És nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: «Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.»”
Sára, a fejedelemasszony kijelentette Istentől való meggyőződéssel, hogy Hágárnak és Izmaelnek távozniuk kell az Izsák társaságából. Mindezt Isten megerősítette Ábrahámnak is, és neki ehhez kellett igazodnia. Az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
Igehely: 1Móz 21:1–8 Kulcsige: 1Móz 21:2 „Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten.”
A zsidókhoz írt levél méltatja Sára hitét: „Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, aki ígéretet tett” (Zsid 11:11, Károli).
Igehely: 1Móz 12:1–4 Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
Az Ábrahámnak adott áldás Jézus Krisztus által lett a miénk: „Hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk” (Gal 3:14).
Igehely: 1Jn 3:4–9 Kulcsige: 1Jn 3:8 „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.”
Kiemelkedő üzenetben szól igénk az Isten Fia megjelenésének céljáról:
Igehely: Jsir 3:21–24 Kulcsige: Jsir 3:21 „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek.”
Jeremiás a nehéz napokban újra átgondolta Isten irgalmát, amely nem fogyatkozik el. A nehéz élethelyzet igen mély csüggedést okozott, az előbbi igeszakaszban ilyeneket olvashattunk: kavics-ebéd, hamu, békétlenség, elfeledett jólét, nyomorúság, hontalanság, üröm, méreg stb.
Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”
Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).