Igehely: 2Thessz 1:1–12; Igehely: 2Thessz 1:10 „Amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.”
Olyan időszakban üzen az Úr Pál apostolon keresztül, amikor gyötörték a hívőket, sok üldöztetésben és szenvedésben volt részük. Ezek a testvérek azért tudtak kitartani, mert a megjutalmazásuk napjára tekintettek.
Igehely: 1Thessz 5:12–22; Igehely: 1Thessz 5:14 „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.”
Az adventi napokban még fokozottabban várjuk hitünk beteljesedését, amikor majd megláthatjuk őt olyannak, amilyen valójában. Addig az igék tanítanak minket: hogyan forgolódjunk a gyülekezeten belül és kívül. Mire is törekedjünk?
Igehely: 1Thessz 5:1–11; Igehely: 1Thessz 5:8 „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.”
Ebben az adventi időszakban Isten gyermekeinek, a nappal fiainak nagy a felelősségünk: hogyan élünk a jelenvaló világban. Az Úr gyermekének lenni nemcsak kiváltság, hanem felelősség is, hogy milyen példát mutatunk környezetünk számára.
Igehely: 1Thessz 4:1–12; Kulcsige: 1Thessz 4:7 „Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.”
Megérteni Isten rám vonatkozó kiválasztását, belekerülni Isten világméretű, nagy családjába, megállni szilárdan a hitben nagyszerű.
Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”
Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg.
Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”
Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak.
Igehely: 1Sám 26:13–25 Kulcsige: 1Sám 26:24 „Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.”
Nem is olyan régen egy bibliodrámában vettem részt, amely során bibliai jeleneteket játszottunk el társaimmal. Az egyik ilyen jelenetben Abisaj bőrébe kellett bújnom, amint Dáviddal a hadinép közé oson. Amikor az alvó Saulhoz értünk, minden erőmmel azon voltam, hogy meggyőzzem Dávidot, hogy öljük meg Sault, hiszen akkor minden poblémánk megoldódik. De Dávid nem volt hajlandó megtenni ezt.