Igehely: Jn 1:19-34; Kulcsige: 1:31 „Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt.”
Kit ismerhetünk meg igazán? Önmagamat? Házastársamat? Gyermekemet? Szomszédomat? Diák, vagy munkatársamat? Az Ige alapján a válasz érdekes lehet: Leginkább Jézus Krisztust.
Igehely: Lk 12:16-21; Kulcsige: 12:19 „És ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!”
Hogy miként éljük le életünket, azt nagy részben mi választjuk meg, de a következmények a választott életmóddal együtt jönnek, s ezeken már nem változtathatunk. Vetésünket le kell aratnunk. Választhatjuk a kényelmes életet: csak azt, ami tetszik, ami könnyű, ami nekünk jó.
Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: 4:34 „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.”
Valamennyien ismerjük azt a kellemetlen érzést, ami a kevély emberek közelségében érezhető. A kevély ember azt gondolja magáról, hogy ő felsőbbrendű, mint más emberek. Azt is gondolja, hogy őt minden megilleti, az utolsó szó is az övé kell, hogy legyen.
Igehely: 1Kir 20:1-22; Kulcsige: 20:3 „És ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!”
Milyen arcátlan üzenet ez: „Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!” Ha a király megadta volna magát, ez meg is valósult volna. De Isten szavára ellenállt, harcolt és győzött.
Igehely: 1Sám 23:16-18; Kulcsige: 23:17b „Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. Ne félj – mondta neki –, nem ér utol apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek egymással az Úr színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jónátán pedig hazament.”
Mi is tervezzük a jövőt. Jónátán jó példát mutat, miként kell ezt tenni. A jövő tervezésének egyik fő alapelvét látjuk itt: elfogadni Isten tervét, akaratát. Jónátán nem lázadt fel Isten terve ellen, pedig ez számára a királyság elvesztését jelentette.
Igehely: Fil 3:7-14; Kulcsige: 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Az újév mindig különös pillanat életünkben, mert a kegyelem megújulása ez. Ilyenkor figyelmünket előre irányítjuk, hogy mit hoz az év, mit hoz a jövő. De tudnunk kell, hogy a következő év olyan lesz, amilyenre azt az elmúlt időben megalapoztuk.
Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”
Jó nevelésben részesült. Szülei a nemes dolgokra nevelték, és ez sokat számít. Egy sötét, bűnös világban fontos az a fény, amit elénk tartanak azért, hogy boldoguljunk. Értékeljük ezt!
Hosszan uralkodott. 25 év – egy negyedszázad. Sok mindent véghezvihetett. Elkezdett valamit, és volt ideje megfigyelni a következményeket. Hosszútávon kell nézni az életet: a földit az örökkévalóság szempontjából.