Igehely: Lk 15:25-32; Kulcsige: Lk 15:29b „Soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.”
A tékozló fiú hazatértével érdekes szögek bújnak ki testvére zsákjából. A testvérnek is voltak kívánságai, de eddig nem fejezte ki őket.
Igehely: Zak 7:7-14; Kulcsige: Zak 7:10b „Ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!”
Nem csak magunknak kívánhatunk dolgokat, hanem másnak is. Például azt, hogy a szomszéd kecskéje is... Talán finomabb formában, de nem kívánunk-e, vagy teszünk-e mi is néha rosszat embertársunkkal?
Igehely: Mik 2:1-5; Kulcsige: Mik 2:2 „Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.”
A törvények azért vannak, hogy áthágják őket – mentegetik magukat egyesek cinikusan. Sajnos, szinte naponta látjuk, hogy akinek csak lehetősége van rá, át is hágja a törvényeket azért, hogy saját magának előnyöket szerezzen.
Igehely: Préd 2:1-11; Kulcsige: Préd 2:10 „Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból.”
Van egy mondás, ami szerint két dolog teszi boldogtalanná az embert: az egyik, ha nem kapja meg azt, amit megkíván; a másik, ha megkapja.
Igehely: 2Móz 20:17; Kulcsige: 2Móz 20:17a „Ne kívánd felebarátod házát!”
A törvény azért szükséges, hogy kordában tartsa az emberi gonoszságot és keretet teremtsen az együtt éléshez.
Igehely: Mt 12:33-37; Kulcsige: Mt 12:36 „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.”
Mint ahogy tegnap reggel, ma is kiderül az igéből, hogy szavaink elárulják, milyen a szívünk. A gyümölcs is messziről elárulja, milyen a fa. A szív olyan, mint egy kincsesláda, a száj olyan, mint egy ajtó, melyen keresztül felszínre kerülnek a mélyen rejtőző dolgok.
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.