Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: 4:34 „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.”
Valamennyien ismerjük azt a kellemetlen érzést, ami a kevély emberek közelségében érezhető. A kevély ember azt gondolja magáról, hogy ő felsőbbrendű, mint más emberek. Azt is gondolja, hogy őt minden megilleti, az utolsó szó is az övé kell, hogy legyen.
Igehely: 1Kir 20:1-22; Kulcsige: 20:3 „És ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!”
Milyen arcátlan üzenet ez: „Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!” Ha a király megadta volna magát, ez meg is valósult volna. De Isten szavára ellenállt, harcolt és győzött.
Igehely: 1Sám 23:16-18; Kulcsige: 23:17b „Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. Ne félj – mondta neki –, nem ér utol apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek egymással az Úr színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jónátán pedig hazament.”
Mi is tervezzük a jövőt. Jónátán jó példát mutat, miként kell ezt tenni. A jövő tervezésének egyik fő alapelvét látjuk itt: elfogadni Isten tervét, akaratát. Jónátán nem lázadt fel Isten terve ellen, pedig ez számára a királyság elvesztését jelentette.
Igehely: Fil 3:7-14; Kulcsige: 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Az újév mindig különös pillanat életünkben, mert a kegyelem megújulása ez. Ilyenkor figyelmünket előre irányítjuk, hogy mit hoz az év, mit hoz a jövő. De tudnunk kell, hogy a következő év olyan lesz, amilyenre azt az elmúlt időben megalapoztuk.
Igehely: Préd 5:1-6 (5:2-7); Kulcsige: Préd 5:3b „Teljesítsd, amit megfogadtál!”
„Kevés beszédű légy!” Ez a jó tanács érvényes akkor is, ha emberekkel beszélsz, és akkor is, ha Istennel. Az Úr Jézus figyelmeztet a farizeusok imádságainak hiábavalóságára, akik azt hitték, hogy bőbeszédű imáikért hallgattatnak meg. Talán ma is vannak ilyenek.
Igehely: Jn 1:29-34; Kulcsige: Jn 1:29 „Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”
Keresztelő János bizonyságtétele az Úr Jézusról tartalmazott egy különleges megnevezést, „az Isten Báránya”, egy különleges munkát, „elveszi a világ bűnét”, és egy különleges hivatást, „aki keresztel Szentlélekkel”.
Igehely: 1Pt 2:5–12 Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”
Az Istennek szentelt élet azzal kezdődik, hogy megízleljük, hogy jóságos az Úr (3.v.). Ez a kiindulópont. Isten megkeresett, megtalált, kiválasztott és magáévá fogadott. Régen nem tartoztunk az Ő népéhez, de most már hozzá tartozunk, mert Ő örökbe fogadott minket. Megváltozott az identitásunk, megváltoztak a prioritásaink. Kik is vagyunk valójában? Isten Igéje azt mondja, hogy választott nemzetség, királyi papok, az Ő tulajdon népe vagyunk. Ezzel teljesen megváltozott az önazonosság-tudatunk. Már másképp látunk mindent, magunkat is. Micsoda kiváltság ez!