Mindennapi áhítatok

2018. szeptember 20., csütörtök

Igehely: 1Kor 6:9-20; Kulcsige: 1Kor 6:18 „Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.”

A kezdő igeszakaszban sok bűnt felsorol Pál, de a 15. verstől, a kulcsigén is át visszatér a paráznaság bűnére, ami ennek súlyosságát mutatja. A szeplőtlen Bárány vérén, drága áron lettünk megváltva, s ha ez a tény szemünk előtt marad, úgy elkerülhetjük a bűnt!

2018. szeptember 19., szerda

Igehely: Jer 3:6-13; Kulcsige: Jer 3:13 „Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat. Bájaidat idegeneknek osztogattad minden zöldellő fa alatt. Csak az én szavamra nem hallgattatok – így szól az Úr.”

A bálványimádás, mint lelki hűtlenség kerül Jeremiás látókörébe, és a bűnbeismerés fontossága, amikor néven nevezi a hűtlenségeket. Izráel teljesen elszakadt Istentől, és a váló levél: a fogságba vitel volt.

2018. szeptember 17., hétfő

Igehely: Mt19: 3-12; Kulcsige: Mt 19:8 „Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.”

A házasság összekötő ereje az a szilárd meggyőződés, hogy házastársamat Isten az én számomra teremtette. Ez a meggyőződés az Úrral való élő kapcsolatból fakad, és az Ő vezetése folytán történik úgy a kapcsolatépítés, mint a házasságkötés.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”

Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják. Látták a csodát, és úgy reagáltak, ahogy a hitük szerint természetes volt: a sánta gyógyulása csakis az istenük tette lehet. Hiába a csoda, ha az ember a saját elvárásán vagy meggyőződésén kívül nem hajlandó mást elfogadni.