Mindennapi áhítatok

2024. október 6., vasárnap

Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt.

2024. október 5., szombat

Igehely: Ézs 65:16-25; Kulcsige: Ézs 65:17 „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.”

A teremtő Isten vágya az, hogy kapcsolatba kerüljön és kapcsolatban maradjon az emberrel. Ennek a kapcsolatnak ő maga a kezdeményezője. Először egy népet választott ki magának, parancsolataival körülírva azt az utat, amelyen megáldhatja őket.

2024. október 3., csütörtök

Igehely: Zsolt 104:19-32; Kulcsige: Zsolt 104:30 „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.”

A Biblia Istene az alkotó, a teremtő Isten: „Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot” (Jer 10:12); „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram!” (Zsolt 104:24); „Az embert is ő teremtette a maga képmására, férfivá és nővé teremtette őket” (1Móz 1:27).

2024. október 2., szerda

Igehely: Róm 8:18-25; Kulcsige: Róm 8:22 „Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”

Fohászkodik, nyög és szenved ez a világ, amiben élünk. Az egész teremtett világ sóhajtozik (22.v.) és szenved, mintha szülési fájdalom gyötörné. Amikor Ádám vétkezett, engedetlensége nemcsak az emberiségre hatott ki, hanem a teremtett világra is. Átkozott lett a föld.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”

Pál apos­tol a bör­tön­ből írja le­ve­lét, el­ha­gya­tot­tan, nehéz kö­rül­mé­nyek kö­zött. Ter­mé­sze­tes lenne, ha azt kérné a test­vé­rek­től: imád­koz­za­nak, hogy ki­sza­ba­dul­jon onnan, mert akkor aka­dály­ta­la­nul vé­gez­het­né to­vább Isten szol­gá­la­tát. De nem ezt teszi, hanem öröm­re hívja a test­vé­re­ket. Egé­szen biz­tos, hogy nem olyas­mi­ről be­szél, ami benne nincs meg. Ál­dá­sok­kal teli élet­ben könnyű bi­zony­sá­got tenni az Úr jó­sá­gá­ról és örö­mé­ről. De a nehéz kö­rül­mé­nyek kö­zöt­ti öröm teszi iga­zán hi­te­les­sé a ke­resz­tyén éle­tet.