Mindennapi áhítatok

2018. január 15., hétfő

Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:12 „de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

Jézus Krisztus és a gyógyulásért könyörgő leprás beteg találkozása nem volt lehetetlen, mert Izráelben elkülönítették ugyan a leprásokat, de a falvakból nem tiltották ki őket, sőt nagyon szigorú feltételekkel még a zsinagógai istentiszteleten is részt vehettek.

2018. január 14., vasárnap

Igehely: Lk 5:1-11; Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!?

Lukács a párhuzamos evangéliumoktól eltérően számol be az első tanítványok elhívásáról. Jézus elhívó szavához itt egy messiási jel csatlakozik: Péter minden emberi számítást megcáfoló gazdag halászata.

2018. január 13., szombat

Igehely: Lk 4:42-44; Kulcsige: Lk 4:43 „Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.”

Egy új nap kezdetén jó elcsendesedni Isten jelenlétében, közösségben lenni a mennyei Atyával, figyelve arra, mit üzen a Bibliából, és imádságban elmondani kéréseinket, könyörgéseinket és szívünk háláját.

2018. január 12., péntek

Igehely: Lk 4:40-41; Kulcsige: Lk 4:40 „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.”

Az egyház történetében újra és újra fellángol a vágy arra, hogy a hívek személyesen találkozzanak Isten természetfeletti erejével. Legújabban a 20. század elején kapott lendületet az ún. „isteni gyógyítás igéje”.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”

Pál apos­tol a bör­tön­ből írja le­ve­lét, el­ha­gya­tot­tan, nehéz kö­rül­mé­nyek kö­zött. Ter­mé­sze­tes lenne, ha azt kérné a test­vé­rek­től: imád­koz­za­nak, hogy ki­sza­ba­dul­jon onnan, mert akkor aka­dály­ta­la­nul vé­gez­het­né to­vább Isten szol­gá­la­tát. De nem ezt teszi, hanem öröm­re hívja a test­vé­re­ket. Egé­szen biz­tos, hogy nem olyas­mi­ről be­szél, ami benne nincs meg. Ál­dá­sok­kal teli élet­ben könnyű bi­zony­sá­got tenni az Úr jó­sá­gá­ról és örö­mé­ről. De a nehéz kö­rül­mé­nyek kö­zöt­ti öröm teszi iga­zán hi­te­les­sé a ke­resz­tyén éle­tet.