Igehely: Lk 9:28-36; Kulcsige: Lk 9:32 „Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele.”
Jézus felment a hegyre imádkozni és magával vitte Pétert, Jánost és Jakabot. Miközben imádkozott, az arca átváltozott. Jézus Krisztus életében azt látjuk, hogy időnként emberi mivoltának jellemvonásait tárta tanítványai elé, máskor pedig az Istenségét láttatta meg velük.
Igehely: Lk 9:23-27; Kulcsige: Lk 9:25 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”
Az életnél nincs nagyobb érték ezen a földön. Tapasztalható ez különösen akkor, amikor valaki megbetegszik, és kész mindenét feláldozni az egészsége, az élete érdekében. Jézus azt mondja az ilyen emberre, hogy bár keresi, mégis elveszti az életet.
Igehely: Lk 9:18-22; Kulcsige: Lk 9:20 „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.”
Jézus első kérdése a tanítványok felé, hogy kinek tartja őt a sokaság? A második pedig, kinek tartják ők Jézust? Fontos, hogy mi is tudatában legyünk, kinek is tartja a világ Jézust, mert nekünk a világban kell misszióznunk, és ismernünk kell a világ valós szükségét.
Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:13 „Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak.”
Az ötezer ember megvendégelése történetét mind a négy evangélista megemlíti. Ez pedig nem véletlen. Fontos mondanivalója van ezzel a mindenkori olvasó számára.
Igehely: ApCsel 18:2-3.26; Kulcsige: ApCsel 18:26 „Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.”
Nem tudjuk, hogy Akvilának és Priszcillának voltak-e gyermekei. Ami azonban megfigyelhető, hogy mindketten Istennek odaszánt életűek voltak. Ez a család Korintusba költözött, mert Rómából kitiltották a zsidókat.
Igehely: ApCsel 5:1-11; Kulcsige: ApCsel 5:2 „És az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.”
Az első gyülekezet egyedi gyakorlatáról olvasunk itt. Sokan döntöttek úgy, hogy eladnak javaikból, és az apostolokra bízzák, hogy azok egyenlően osszák szét a szűkölködők között. (ApCsel 4:34) Anániás és Szafíra is vállalták, hogy az eladott birtok árát odaadják a gyülekezet számára.
Igehely: Jel 21:1–9 Kulcsige: Jel 21:2 „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.”
Ezen a héten többféle képben láthattuk meg magunkat Isten igéjében. Remélem, nemcsak magunkat láttuk meg, hanem Őt magát is! A végére maradt a jó bor, ahogy a kánai menyegzőn meg lett állapítva. Mind tökéletes és szép, ami eddig volt, de a Vőlegény és a menyasszony együtt, ez a boldogság csúcspontja! A Jelenések könyvéből kiemelt szakasz, ami erről beszél, olyan gazdagon írja le ezt a képet, hogy javaslom mindenkinek, olvassa el, ha teheti, többször is, ami ott le van írva.