Igehely: 2Krón 35:1-19; Kulcsige: 2Krón 35:6 „Vágjátok le a páskabárányt, miután megszenteltétek magatokat, és készítsétek el testvéreiteknek, teljesítve az Úrnak Mózes által adott rendelkezését!”
Isten igéje és a megtisztulás után elérkezett az ünneplés ideje. A páska ünnep előírásait is bizonnyal a megtalált törvénykönyvben fedezték fel. Amit generációkon keresztül elmulasztottak, azt próbálták most bepótolni.
Igehely: 2Krón 34:8-33; Kulcsige: 2Krón 34:19 „Amikor a király meghallotta a törvény igéit, megszaggatta a ruháját.”
Jártál-e már úgy, hogy mulasztást követtél el, aminek nem is voltál tudatában? Mit éreztél, amikor rádöbbentél, hogy folyamatosan hibáztál? Az emberek nem szeretik beismerni, hogy téves életvitelt folytattak. De amikor Isten igéje rávilágít arra, akkor megrázó élményként felébreszti az embert.
Igehely: 2Krón 33:21-34,7; Kulcsige: 2Krón 34:3a „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét.”
A tizenéves kort a dac és lázadás korának tartják. Milyen jó, ha valaki a romboló szokások ellen dacol! Milyen jó lenne, ha a fiatalokban lobogó dacos hajlamokat jó irányba tudnánk terelni! Jósiás tizenöt éves volt, amikor kezdte keresni Istent.
Igehely: 2Krón 31:1-21; Kulcsige: 2Krón 31:4 „A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez.”
Hát az Úr nem gondoskodott az ő szolgáiról? Hát Ezékiásnak kellett gondja legyen erre is? Isten gondoskodott róluk, csakhogy ő ezt éppen a királyon és a népen keresztül akarta végezni. Miben állt ez a gondoskodás? Először is tervezésben. Ezékiás beosztotta őket a különböző szolgálatokra. (2.
Igehely: 2Krón 30:17-27; Kulcsige: 2Krón 30:20 „Az Úr pedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet.”
Szinte minden szabálynál vannak kivételek. Mindig is voltak és lesznek olyan emberek, akik nem illenek bele a szabályok alkotta képbe. Mit teszünk ilyenkor? Farizeusi, kemény arccal ítélkezünk, vagy pedig igyekszünk egyengetni a gyengék akadozó ösvényét?
Igehely: 2Krón 29:20-30,12; Kulcsige: 2Krón 30:5 „Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva.”
Több évvel ezelőtt evangelizációt szerveztünk egyik gyülekezetben. Szórólapokat nyomtattunk, hogy tudjanak róla az emberek. Megkérdeztem az egyik szomszédot, hogy eljön-e, mire azt válaszolta, hogy ő nem kapott meghívót.
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.