2017. március 9., csütörtök
– Mk 12:41-44
Az újszülöttek zöme ökölbe szorított kézzel érkezik meg világunkba. Vajon nem jelzi-e ez az ember ösztönszerű birtoklási vágyát? Emberi természetünkből adódóan jobban szeretünk kapni, mint adni.
Mindennapi áhítatok
2017. március 8., szerda
– Mk 12:35-40
Az életben jó dolog írástudónak lenni. Az írástudatlan ember nagy lépéshátrányban van sok területen. Manapság nagyon ráhajtanak az emberek, hogy minél több ismeretet szerezzenek, mert így jobban megfizetett állásokat foglalhatnak el.
2017. március 7., kedd
– Mk 12:28-34
Vannak olyan emberek, akik a mások kárából tanulnak, de nem eleget. Ebben az igeszakaszban találunk egy írástudót, aki hallotta a szadduceusok és az Úr Jézus közötti hitvitát. Egyetértett azzal, ahogy az Úr Jézus pontra tette a tévelygő szadduceusokat.
2017. március 6., hétfő
– Mk 12:18-27
Ebben a földi életben a legfontosabb, hogy az Úr Jézushoz jöjjünk, és az ő jelenlétében hozzuk meg életünk nagy döntéseit. Igazán az bölcs, aki így hozza meg a jelen és a túlvilági életére vonatkozó elhatározásait.
2017. március 5., vasárnap
– Mk 12:13-17
Az Úr Jézus 33 évet élt itt ezen a földön. Az egyik kijelentéséből kitűnik, hogy mennyire érezte magát itthon ebben a világban: ,,A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hova fejét lehajtania” (Luk 9:58).
2017. március 4., szombat
– Mk 12:1-12
A mai felvilágosult ember azt vallja, hogy nincs Isten, se mennyország, se pokol. Szerintük mindez csupán a vallásos emberek képzeletének szüleménye. Az ember a maga ura ezen a földön, és ő dönti el, mi a jó neki. Ha valóban létezik Isten, hol van ő, és miért nem látható?
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Sám 26:13–25 Kulcsige: 1Sám 26:24 „Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.”
Nem is olyan régen egy bibliodrámában vettem részt, amely során bibliai jeleneteket játszottunk el társaimmal. Az egyik ilyen jelenetben Abisaj bőrébe kellett bújnom, amint Dáviddal a hadinép közé oson. Amikor az alvó Saulhoz értünk, minden erőmmel azon voltam, hogy meggyőzzem Dávidot, hogy öljük meg Sault, hiszen akkor minden poblémánk megoldódik. De Dávid nem volt hajlandó megtenni ezt.