2017. április 3., hétfő
– Mk 14:43-47
Júdás tettének szörnyűségét az árulás elkövetésének módja súlyosbítja: csókkal, a bensőséges szeretet jelével történt. A tanítvány árulását két szempontból lehet szemlélni:
Mindennapi áhítatok
2017. április 2., vasárnap
– Mk 14:32-42
Jézus imaéjszakája a Gecsemáné-kertben a lelki gyötrelmek ideje volt. Az evangélium megragadó módon mutatja be, hogy Krisztusnak mennyit kellett szenvednie értünk, míg megváltásunkat véghezvitte. Szenvedésében kiemelkedő volt a lelki szenvedése.
2017. április 1., szombat
– Zsolt 131
A zsoltáros Isten jelenlétében ezt ígéri az Úrnak: „Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem”. Ez a kijelentés nem puhányságra, nemtörődömségre és beletörődésre biztat. Értelmét inkább az Istenbe vetett bizalomban, és az Úr ránk vonatkozó tervének felismerésében kell keresni.
2017. március 31., péntek
– Jak 4:1-10
Az önzés bűnös természetünk egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Az önző ember mindent magának kíván, magára gondol, tetteinek és gondolatainak központjában a maga előnye, haszna, kényelme és akarata áll.
2017. március 30., csütörtök
– Péld 15:1-33
„Az értelmes szív tudásra törekszik.” – olvassuk a 14. versben. Ma a társadalomban sokat beszélnek a tudásról, és nagyra becsülik azt, mert a „tudás hatalom”, és a felvilágosultabbak „tudásalapú társadalmat” akarnak építeni.
2017. március 29., szerda
– Ézs 1:1-17
Az első fejezet teljes egészében igazságtalanságról és igazságszolgáltatásról szól. Isten igazságtalannak találja, hogy népe, akivel annyi jót tett, elhajolt tőle.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: ApCsel 16:16–24 Kulcsige: ApCsel 16:18 „Ezt több napon át művelte. Mivel Pált bosszantotta ez, megfordult, és ezt mondta a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.”
Lídia megtérését követően Pál és társai különös helyzetbe kerültek. Az imádkozás helyére tartva egy kislánnyal találkoztak, aki démoni megszállott volt, és képes volt jövendőt mondani. A találkozás pillanatától kezdve a kislány napokon át azt ismételgette, hogy: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Habár ez igaz volt, Pál mégis megbosszankodott rá (mert ez nem természetes viselkedés). De miért?