– Mk 1:21-28
A démonok tudják, kicsoda Jézus, de ismeretük nem teszi őket szabaddá (Jn 8:32). Hisznek Istenben, mégis rettegnek (Jak 2:19). Közelről szemlélik az evangélizáció munkáját, de Isten győzelmes tervét meg nem hiúsíthatják (Mt 16:18).
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Igehely: Zsolt 51:1–21 Kulcsige: Zsolt 51:8 „Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.”
Az 51. zsoltár egy bűnbánati ima, amely Dávid szívéből fakadt, miután vétkezett Betsabéval. Sokat elmond arról a mélységes bánatról, amelyet e bűnök elkövetése miatt érzett, és arról az őszinte vágyáról, hogy Isten megbocsásson neki, és megtisztítsa őt. Bár Dávid nagyon mélyre zuhant, mindennél jobban vágyott arra, hogy Istennel való kapcsolata újra a régi legyen.