Mindennapi áhítatok

2024. március 17., vasárnap

Igehely: 2Tim 4:1–5; Kulcsige: 2Tim 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”

Az Úrral való személyes kapcsolatunkban elég sűrűn előfordul az, hogy az Úr egy konkrét kéréssel fordul hozzánk. Szól hozzánk személyesen az Ige olvasása, az igehirdetés hallgatása vagy Szentlelke által. Személyesen, mint gyermekét megszólít: Kérlek!

2024. március 16., szombat

Igehely: Mt 13:51–58; Kulcsige: Mt 13:54 „És hazájába érve úgy tanította őket a zsinagógájukban, hogy megdöbbenve mondták: Honnan van benne ez a bölcsesség és a csodatevő erő?”

Jézus a tanítványait tanította példázatok által, amit ők nem nagyon értettek meg. Meg is kérdezte: „Megértettétek mindezt?” (51.v.). Jézus arra hívta fel a figyelmüket, hogy amit tőle tanultak, azt tovább kell adniuk másoknak.

2024. március 15., péntek

Igehely: Mt 13:44–50; Kulcsige: Mt 13:44 „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

Újabb példázat a mennyek országáról. Szántóföldhöz van hasonlítva, amelyben egy nagyértékű kincs van elrejtve. Ezt megtalálja egy ember, felméri annak értékét, és ő is elrejti azt, majd feláldozva mindenét, amije van, megvásárolja azt a földet.

2024. március 14., csütörtök

Igehely: Mt 13:31–35; Kulcsige: Mt 13:31 „Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe.”

Az Úr Jézus két újabb példázatát olvassuk a 13. részben. Első a mustármag példázata. A mennyek országa hasonló a mustármaghoz. Ebből a kicsi magból akkora fa lesz, hogy a madarak is fészket rakhatnak az ágai között.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A be­széd talán az ember egyik leg­el­lent­mon­dá­so­sabb ké­pes­sé­ge. Ezzel tu­dunk bá­to­rí­ta­ni, útba iga­zí­ta­ni, se­gí­te­ni, meg­ne­vet­tet­ni má­so­kat és ki­fe­jez­ni sze­re­te­tün­ket. Ugyan­ak­kor a be­szé­dünk­kel ár­ta­ni is ké­pe­sek va­gyunk má­sok­nak, meg­aláz­ni, meg­sér­te­ni, plety­kál­ni, ha­zud­ni. Sőt olyan se­be­ket tu­dunk okoz­ni má­sok­ban, ame­lyek na­gyon ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem gyó­gyul­nak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyan­így a nyelv is mi­lyen kicsi test­rész, mégis nagy dol­gok­kal kér­ke­dik. Íme, egy pa­rá­nyi tűz mi­lyen nagy erdőt fel­gyújt­hat” (Jak 3:5).