2017. augusztus 18., péntek

DÉLELŐTT | 
Hamis parancsok

Igehely: Tit 1:10-14; Kulcsige: Tit 1:14  „Ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival.”

Összevont szemöldökök alól kivillanó tekintet-nyilakkal és felemelt ujjak ítéletet kilátásba helyező rázogatásával az örök élet felé vezető úton való járását nem lehet igazgatni senkinek. Az ilyen megnyilatkozás a mesemondókhoz illik, mert minden szabály és parancsolat, amely a Krisztus áldozatát az üdvösség elnyerése érdekében kiegészíteni-törekvés vágyából született: mese csupán, az igazságtól elfordult emberek fölösleges kíméletlensége. Önsanyargatók, újhold-lesők, szombatnapi lépés-számolók dörgedelmeitől és elszánt, de felségesnek nem mondható menetelésének zajától visszhangzik a keresztyénség kétezer éves története. Boldog, akinek van füle meghallani a Krisztus Jézus minden koron átívelő, és a szeretet nagy parancsolatán kívüli minden törvényt felülíró „Elvégeztetett”-jét! Az ilyen ember ajkáról a Krisztus neve árad; összevont szemöldöke alatt könnycseppek csillognak az elveszettek és a tévelygők láttán, s felemelt ujjai a keresztre mutogatnak. Miért nem szabad a hamis parancsokra figyelnünk? Milyen hamis parancsolatokkal szembesültél életed során?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Számíts Isten erejére

Igehely: Ézs 40:27-31 „Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Lehet, hogy a tegnapi igén elmélkedve a félelem és kétségbeesés szele érintett meg. A körülötted lévő világ egyre zavarosabb, kiismerhetetlenebb, csak növeli benned a bizonytalanságot, s kérdések sokaságával foglalkozol. Mi lesz velünk, keresztyénekkel, mi lesz velem, hogy álljak ellen, hogy vegyem fel a harcot ilyen nagy erőkkel szemben? Testvérem, ez a harc nem a te harcod, nem a mi harcunk. Nekem és neked egyetlen győzelemre van szükségünk. Legyőzni a kételyeinket, félelmeinket, bizonytalanságunkat (a legrosszabb esetben hitetlenségünket), s rábízni életünket a mi Urunkra, Jézus Krisztusra, a nagy Győztesre. A teremtő Isten azt ígéri népének, hogy „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (29. v.). Az Úr Jézus Krisztus pedig minden benne hívőnek ígéri:  „… én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ne csüggedj a nyomorúság idején, számíts Istened erejére. Erre ő maga hatalmaz fel: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak…” (Zsolt 50:15).

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jé­zus­nak olyan el­vá­rá­sai van­nak a ta­nít­vá­nyai felé, amik az (ó)em­be­ri ter­mé­szet­tel tel­je­sen el­len­té­te­sek, sőt meg­va­ló­sí­ta­ni­uk is le­he­tet­len volna, ha nem Ő lenne a Mes­te­rük. Is­me­ri vér­mér­sék­le­tün­ket, lát­ha­tat­lan har­ca­in­kat, és tisz­tá­ban van az em­be­rek kö­zött való for­go­ló­dá­sunk min­den as­pek­tu­sá­val. Ezért be­szél a meg­ter­he­lő­dés­ről és meg­fá­ra­dás­ról, a lélek nyug­ta­lan­ko­dá­sá­ról, amik rend­sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban ki­ala­ku­ló egye­net­len­sé­gek, konf­lik­tus­hely­ze­tek és a saját gyen­ge­sé­günk­re való össz­pon­to­sí­tás miatt kö­vet­kez­nek be.