2017. május 31., szerda

DÉLELŐTT | 
A fegyelmezés nélkülözhetetlen

– Péld 13:1-25

Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták. Az egyik törvény azt tartalmazta, hogy mindenkit felelősségre vonnak, aki elhanyagolja kötelességét: „Ha nem tanítod gyermekedet engedelmességre, ha nem tanítod őt arra, hogy tisztelje mások magántulajdonát, akkor te, és nem ő a felelős hanyagságod következményeiért.”
A Példabeszédek 13-ik részében a fegyelmezés különféle formáit találjuk. A szavakkal történő fegyelmezések közé tartozik az apai intés, rendreutasítás, és dorgálás (1. v.). Továbbá a tanács, parancs, és feddés (10,13,18. versek). De olykor ezek elégtelenek, és ezért a fegyelmezés eszköztárában ott van a testi fenyítés is: „Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.”(24. v.). Ugye, legfőbb vágyad, hogy beteljesüljön e prófécia: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” (Ézs 54:13). Felelős szülőkként, álljunk alázattal Isten elé, és kérjünk tőle kegyelmet a példamutatásban, bölcsességet a gyermeknevelésben.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Szentlélekkel teljes emberek: 70 elöljáró

– 4Móz 11:25-29

A pusztai vándorlás során, a kiválasztott népet Kánaánba vezérlő – igencsak embert próbáló – feladat súlya alatt, Mózes Istenhez fordult megoldásért. A nép elégedetlensége és zúgolódása olyan teherként szakadt Mózes vállaira, hogy immár nem tudta egyedül tovább hordozni azt.
Istennél már készen volt a megoldás: hetven törzsi vezetőt kellett összegyűjteni a nép vénei és elöljárói közül, akik Mózes mellé állhattak és segíthettek neki a terhek hordozásában. Ehhez azonban abból a lélekből kellett részesedniük, melyet Isten Mózesnek adott. Így az isteni lélek megnyugodott rajtuk és prófétáltak, annak jeleként, hogy immáron nemcsak Mózes az Úr prófétája, akit támasztott népe számára, hanem a hetven elöljáró is.
Milyen csodálatos, és milyen nagy kegyelem, hogy Mózes kívánsága: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!”, ma már élő valóság lehet. Hiszen Péter apostol a pünkösdi prédikációban kihangsúlyozta, hogy Isten kitölti Lelkét minden megtérőre. Adja az Úr, hogy mindnyájan prófétai lelkületű szócsövei lehessünk, akik Krisztus evangéliumát hirdetjük!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.