2018. február 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Felragyogott Krisztus dicsősége

Igehely: Lk 9:28-36; Kulcsige: Lk 9:32 „Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele.”

Jézus felment a hegyre imádkozni és magával vitte Pétert, Jánost és Jakabot. Miközben imádkozott, az arca átváltozott. Jézus Krisztus életében azt látjuk, hogy időnként emberi mivoltának jellemvonásait tárta tanítványai elé, máskor pedig az Istenségét láttatta meg velük.

Azt olvassuk, hogy Jézus Krisztusnak a megdicsőülés hegyén: „arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.” Eközben jelent meg Mózes, aki a törvényt adta Izráelnek, és Illés, aki a próféták képviselőjeként élt Izráel gondolkodásában. Jézus a dicsőség irányába változott, nekünk azonban az alázat irányába kell változnunk. Miközben imádkozunk, legyen az a kérésünk Isten felé, hogy jellemünkben mindinkább formálódjunk át Jézus Krisztus hasonlatosságára.

Vajon miért kellett ez a három tanítvány szemtanúja legyen Jézus megdicsőülésének? Mit fedezel fel az Istennel való imaközösséged gyakorlata közben?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Kitartó egyezkedés Istennel

Igehely: 1Móz 18:16-33

Ábrahám közbenjárása Sodomáért az első ima (könyörgés), ami meg van örökítve a Bibliában. Ez egy jó embernek, Isten barátjának a közbenjárása rossz emberekért, akik nagyon eltávolodtak Istentől erkölcstelenségükben. Ábrahámnak az Istennel való egyezkedésében megfigyelhetjük:

1. Az egyezkedés egy korábbi hosszas szellemi folyamat (Istennel való járás) eredménye. Nagy jelentőségű az, hogy Ábrahám, és nem Lót az, aki egyezkedik Sodomának a megmentéséért. Jahve nem osztotta meg bizalmát Lóttal.

2. A közbenjárás ereje attól is függ, hogy a közbenjáró hol és milyen szellemi körülmények között él. Az Úr megjelent Ábrahámnak a Mamré tölgyesében, Lót viszont Sodomában élt.

3. Hasznos dolog összehasonlítani az Ábrahám egyezkedését a Lót könyörgésével. Ábrahám tökéletes alázattal, önzetlenséggel bátorkodik kérni valamit az Úrtól, amíg Lót kérése zavaros, önző, öncélú. Mindezek után az angyal mégis enged a Lót kérésének is.

Szoktál-e közbenjáró imákat mondani mások érdekében? Milyen kitartással teszed ezt?

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!