2018. február 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hogyan hallgatom az igét?

Igehely: Lk 8:16-18; Kulcsige: Lk 8:18 „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

Nagyon fontos kérdés ez, melynek megválaszolásához nagy bátorságra, őszinteségre és alázatra van szükségünk. Sokkal könnyebb megvizsgálni, hogy hogyan hallgatják mások, vagy megkritizálni a hirdetését, de hogy hogyan hallgatom én, ez kemény dió.

Az igének alapvető tulajdonsága az, hogy mennyei világosságot áraszt szellemileg sötét világunkban. Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága (Zsolt 119:105) - tesz bizonyságot Dávid. Jézus Krisztus, aki a testté lett Ige, ugyanakkor a Világ Világossága is, aki azért jött és tanított, hogy megvilágosítson minden embert (Jn 1:9; 8:12).

Úgy kell hallgatnunk az igét, hogy az át tudjon világítani minket, mint egy mennyei röntgensugár, leleplezve minden titkot szívünkben. Csak úgy van értelme az igehallgatásnak, ha megtartjuk és alkalmazzuk azt (Jak 1:22). Ha nem így teszünk, fenn áll a veszélye, hogy a „nagy átvilágításkor” mindent elveszítsünk!

Szoktál-e önvizsgálatot tartani az ige fényében, vagy csak másokat vizsgálsz?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Ne sántikálj!

Egészséges ember egyenesen jár, célegyenesen. A sántikálás valami bajnak a jele. Izráel, az ÚR választott népe évek óta Baált imádja, ennek ellenére nem tartja magát pogánynak. Kik is voltak ők igazából? Már ők sem tudták. A cselekedeteik bizonyították ezt. A sántikálás szó írja le őket legjobban: egyszer itt, egyszer ott, de igazából sehová sem tartoznak. Sajnos, ők a jó utat, az élő Isten tiszteletét hagyták el, vele együtt az életet. Betegségük kezelését az alapoktól kellett kezdeni. Legelőször tisztázni kell ki az Isten, hogy a nép tudatosan választhasson. “Az ÚR az Isten” kiáltotta a nép, felfedezve azt, amit állandóan kellett volna tudjon.

Az elkötelezettség hiánya, a tudatlanság, a hiányos ismeret, a személyes tapasztalat hiánya ma is sántikáláshoz, elhajláshoz vezet. „Mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától.” (Ef 4:14)

Az Urat bosszantja, mikor az övéi csak szájukkal tisztelik, de szívük távol van Tőle (Mt 15:8).

Látom a célt? Akkor fussak! Ne pazaroljam energiám, figyelmem, arra, ami engem el akar téríteni az Úrtól!

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”

Ha egy edényt meg­töl­tünk, azt cél­lal tesszük. Is­mer­jük a bib­li­ai képet: van­nak tisz­tes­ség­re való edé­nyek, és van­nak mást célt szol­gá­ló edé­nyek. Ben­nün­ket az Isten tisz­tes­ség­re ren­delt, de tö­ré­keny cse­rép­edé­nyek va­gyunk. Ám azt ol­vas­suk, hogy ez kin­cset rejt ma­gá­ban: „Ez a kin­csünk pedig cse­rép­edé­nyek­ben van” (2Kor 4:7). Tehát mind­nyá­jun­kat jó és nemes célra te­rem­tett a nagy Al­ko­tó! Vi­szont a te­remt­mény en­ge­det­len­ség miatt el­tor­zult és lá­za­dó­vá, vak­me­rő­vé vált. Új­já­te­rem­tő mun­ká­ja által Ő képes újra hasz­nos edénnyé ala­kí­ta­ni min­ket!