2019. november 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Elmélkedés Isten igéjén tesz igazán bölccsé

Igehely: Zsolt 119:97-104; Kulcsige: 119:97 „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.”

Elménket nap mint nap sok fontos, vagy kevésbé fontos gondolat, információ éri, amelyek mind teret követelnek maguknak az elménkben. Ahhoz, hogy a fontosak felől tudjunk gondolkodni, meg kell tanulnunk megválogatni azokat, amelyek fölött érdemes gondolkodni és ezeknek elménkben helyet adni. Ha viszont nem válogatjuk meg, akkor olyan gondolatok foglalják el az elménket, amelyek feleslegesek, sőt bölcsebbé sem tesznek bennünket.Az igén való elmélkedés azonban nem csak betölti az elménket és időnket, hanem bölcsebbé is tesz. E zsoltár szerzője szerette az igét és szeretett azon elmélkedni. Milyen áldás származott ebből neki:

– bölcsebbé lett ellenségeinél;

– tanítóinál értelmesebb;

– eszesebb, mint a vének;

– nem tért el Isten törvényétől, hanem azokhoz igazgatta életét.

Csodálatos áldásforrás az Ige. Sokan vágynak rá, de vajon elmélkedni ki akar felette? Hányan szánják arra az idejüket, hogy az Ige fölött elmélkedjenek? Ha bölcsebb akarsz lenni, vess ki minden felesleges gondolatot elmédből és elmélkedj az igén ma is!

Papp László

DÉLUTÁN | 

Értelmetlen szertartásoskodás

Igehely: Jer 7:1-11

Jeremiásnak nagyon nehéz feladatot kellett teljesítenie. Egy vallásoskodó, de bűnben élő népnek kellett Isten üzenetét átadnia. Templomba igyekvő emberekhez intézte súlyos szavait. Amikor ezt megállapítjuk Izráel népéről, fel kell tennünk a kérdést, hogy hogy állunk mi ezzel?

Tehát a templomban ülő, ünneplő, külsőségekben megelégedett néphez egy felrázó üzenetet továbbított Jeremiás: „Halljátok meg, akik bementek ezeken az ajtókon!” Nem dicséri meg az Úr őket azért, mert a templomban vannak, hanem épp hozzájuk szól a komoly üzenete: „Ti templomban ülők, ti templomba járók, jobbítsátok meg az utaitokat!” „Ne bízzatok hazug beszédekben!” „Ne járjatok idegen istenek után!” „Ne ontsatok ártatlan vért!” Ezeket a feltételeket mondja el Isten, hogy az Ő népével lakozhasson. Azt ígéri, hogyha teljesen elvetik mindezeket, akkor velük fog lakozni. A gyülekezet azonban csak megjátssza a megtérését. Hangoztatja, hogy megszabadultak, de a valóságban ugyanazok maradtak, a régi vágyaikkal. Isten nem szertartást kér, hanem elsősorban engedelmességet!

Papp László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.