2022. május 26., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az áldva távozó Mester

Igehely: Lk 24:50-53; Kulcsige: Lk 24:51 „És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.”

Hova ment? Mikor jön vissza? – a beszámolók alapján ilyen kérdések foglakoztatták a tanítványokat, miközben ezt az eseményt átélték. Ez volt talán a világ legtöbb kérdését felvető eseménye. Habár a zsidók sok csodáról hallottak Mózestől a bírákon át a királyok és próféták koráig, Jézus élete, tanítása és csodái mindent felülmúltak. Azután jött a világ legmegdöbbentőbb eseménysora (az Isten Fiának szenvedése és kereszthalála), majd a legváratlanabb csodája (Jézus feltámadása és 40 napi megjelenése), noha mindezt Ő már többször is előre jelezte. Erre az eseményre is többször utalt, de a tanítványoknak mégis hihetetlen volt. A mai tanítványok is hitetlenkedve és értetlenkedve állnak a történtek előtt, és sok kérdést tesznek fel.

Jézus két dolgot tett a tanítványok jelenlétében Betániánál (az Olajfák hegyének keleti oldalán): 1. Megáldotta a már megváltott embereket, áldást hagyva rájuk, hogy ők maguk is áldásul legyenek ebben a bűn miatt elátkozott világban. 2. Felemelkedett a mennybe, jelezve az utat, ahova ők is menni fognak, és ahonnan vissza fog jönni az ítéletre, jelezve a teljes (nemcsak lelki, hanem testi) megváltás eljövetelét is.

A tanítványok válaszként imádták, dicsőítették és áldották az Urat a templomban, és nagy örömmel mentek a szolgálatba, ahova küldte őket. Bennünk mit vált ki ez az esemény? Mi látszik az életünkön?

Barabás Zoltán

DÉLUTÁN | 

Elmegyek helyet készíteni

Igehely: Jn 14:1-6; Kulcsige: Jn 14:2 „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?”

Te tudod a helyed? És azt a Helyet ismered? Hát az utat oda? Jézus talán itt fejti ki legvilágosabban vágyát, hogy együtt legyen a tanítványaival egy örökkévalóságon át. A tanítványok, habár sokat hallottak az örökkévalóságról, nem értették a helyzetüket, nem ismerték a helyet, ahová Jézus megy, és végképp nem tudták az oda vezető utat. Ezért Jézus elköszönő szavai félelmet, bizonytalanságot, nyugtalanságot eredményeztek szívükben. Jézus kifejti, hogy a lelki helyük hit által Istenben van (Atya és Fiú), mert enélkül lehetetlen elérni a helyet és meglelni az utat. A lakóhelyük az Atyai háznál van (Isten közvetlen jelenléte), ahova Ő előremegy, hogy helyet készítsen nekik. De nemcsak elment, hanem vissza is fog jönni, hogy az övéit magával vigye (élőket és feltámadottakat).

Jézus jól tudta, hogy a tanítványok nem értik tanítását, így az utat sem tudják, ezt Tamás be is vallotta. Jézus így világossá teszi az utat, és összefoglalja a fontosabb tudnivalókat erről. Valójában Ő a megoldás mindhárom problémára: Ő az egyetlen Út, ami a mennybe visz, az Igazság, amely méltóvá tesz erre, és Ő az örök élet, amelyet jutalmul kapunk majd. Te hiszed-e ezt?

Barabás Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.