2024. december 10., kedd

DÉLELŐTT | 
Eljön a szentek, a hívők dicsőséges napja

Igehely: 2Thessz 1:1–12; Igehely: 2Thessz 1:10 „Amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.”

Olyan időszakban üzen az Úr Pál apostolon keresztül, amikor gyötörték a hívőket, sok üldöztetésben és szenvedésben volt részük. Ezek a testvérek azért tudtak kitartani, mert a megjutalmazásuk napjára tekintettek. Tudták, hogy eljön az a nap, amikor Krisztus megdicsőül szentjei között, és megdicsőíti azokat is, akik benne hittek. Ez a nap az emberi történelem utolsó mérföldköve is egyben.

Milyen lélekkel várjuk ezt az eljövendő napot? Örvendezve és csodálva állunk-e majd az Úr előtt, vagy félelemmel? Azon az utolsó napon igazságot fog szolgáltatni ellenségeinek, a benne hívőket pedig méltónak nyilvánítja az ő örök országába való befogadásra. „Vajon, ó mely oldalon, állsz te majd ott egykoron?” Az evangélium egyértelműen kijelenti: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16:16).

Segítsen az Úr bennünket ma is olyan győzedelmes életet élni, hogy megdicsőülhessen bennünk, és méltónak tartson az ő országára!

Tömöri Gábor

DÉLUTÁN | 

Az Úré a föld és minden lakója

Igehely: 3Móz 25:23–28; Kulcsige: 3Móz 25:23 „A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.”

A föld az Úré, és minden létező alkotás is az övé! Az Úr nem mond le jogáról, csak részben átruházza azt egy rövid időre a teremtményeire. Sajnos, sok ember visszaél ezzel. Gondoljunk csak Aháb királyra, aki törvénytelenül, vérontással megszerezte az igaz Nábóttól az atyai örökségét. Ma sincs ez másként! Azok, akik nem félik Istent, képesek a határköveket elmozdítani országok között és telekhatárok között. Azok, akik itt gyűjtenek kincseket, azok ennyivel is beérik!

A zsellér várta az örömünnepet, amikor a földje újra visszaszállt rá. Neki és családjának véget ért a nélkülözés, a kiszolgáltatottság, nem kellett tovább más mezején gyűjtögetnie. Isten gyermekeiként mi is várhatjuk azt a napot, amikor elnyerjük a megígért ajándékokat és áldásokat.

Hol van a te kincsed: itt vagy odaát? Nem mindegy! Mert „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6:21).

Tömöri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apos­tol sze­re­tet­tel­jes szí­ves­ség­ké­rés­sel for­dul Fi­le­mon­hoz, mint test­vé­ré­hez az Úrban. Meg­te­het­né, hogy pa­ran­csol­jon is, de nem teszi. Oné­zi­mosz­ról van szó, aki Fi­le­mon­nál szol­gált és meg­szö­kött, de köz­ben Pált és Jé­zust meg­is­mer­ve meg­tért, és hasz­nos lett a szol­gá­lat­ban. Pál sze­ret­né, ha Fi­le­mon vissza­fo­gad­ná őt, aki már neki is hasz­nos lehet. Pál­nak az a sze­re­tet­tel­jes ké­ré­se Fi­le­mon­hoz, hogy úgy fo­gad­ja Oné­zi­moszt, mint­ha magát Pált fo­gad­ná. Ez ke­resz­tyén kö­te­les­sé­ge is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis ön­ként, sze­re­tet­ből fo­gad­ná vissza, és nem csu­pán kö­te­les­ség­ből.