2024. december 2., hétfő

DÉLELŐTT | 
Minek a híre jut el rólad másokhoz?

Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:8 „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk.”

A hírek természete a terjedés. Minden korban megvolt a hírekre a kereslet, olykor túlzásba is estek (és lehet esni ma is): „Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17:21).

A legerősebb és hiteles híreket döntéseink, szavaink és cselekedeteink gerjesztik. Gyönyörű, amikor a jó hírek más személyek, csoportok által vannak visszatükrözve: „mindenhova eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen erről bármit is mondanunk, mert ők maguk beszélik… hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok.”

Amikor a személyem, családom vagy gyülekezeti közösségem kerül szóba mások között, milyen hangulatú, előjelű vélemények hangoznak el? Nyilván nem az a cél, hogy mindig mindenki tetszését elnyerjük (akkor lecsúszhatunk Isten mércéjéről), de ha helyén van a hitünk, és az életünk gyakorlata erre a hitre épül, akkor sokak előtt jó véleményt „szerezhetünk” ezzel. Istennek pedig dicsőséget! Szóval: milyen véleménnyel vannak mostanában rólad?

Szólláth Imre Rudolf

DÉLUTÁN | 

Örülj, Sion leánya!

Igehely: Zak 2:14-17 (2:10-13); Kulcsige: Zak 2:14 „Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az Úr.”

A reménytelen helyzetnél talán csak egy rosszabb van. Az, amikor úgy tűnik, hogy van remény, lelkesedünk, majd kiderül, hogy mégsem változik semmi jó irányba. Sőt. Valahogy így érezhették magukat azok a júdaiak, akik nagy lelkesedéssel jöttek haza a babiloni fogságból, de hamarosan szélmalomharccá vált az életük. A templom felépítése húsz éve áll. Bár itthon vannak, mégis, mintha Isten semmivel sem lenne közelebb a szent földön, mint Babilóniában.

Zakariás által reménykedésre hívja Isten az ő népét: „Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.” Az Úr köztük fog lakni! Olyan ez, mintha újra igent mondana Isten arra a népre, akik már-már azt gondolták, hogy Isten elfordult tőlük.

A jövőre irányítja tehát Isten a figyelmet. Ez a jövő népe javára van. Mi is, ha megalázzuk magunkat, akkor a legrosszabb körülmények között is bízhatunk abban a jövőben, amikor Isten minden kétséget kizáróan javunkra „jön közénk”. Örüljünk hát!

Szólláth Imre Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Ruth 3:8–15 Kulcsige: Ruth 3:10 „Ekkor azt mondta Bóáz: «Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.»”

Ruth hű­sé­ge el­ső­sor­ban abban mu­tat­ko­zott meg, hogy maga mö­gött hagy­ta régi éle­tét, csa­lád­ját, bál­vá­nya­it, is­te­ne­it, szo­ká­sa­it. El­in­dult az is­me­ret­len­be, hű­sé­get ígért Naó­mi­nak és Naómi Is­te­né­nek. Alá­zat­tal el­fo­gad­ta anyó­sa ta­ná­csa­it. Alá­ren­del­te magát az Is­ten­től ka­pott tör­vé­nyek­nek. Két fon­tos dol­got fi­gyel­he­tünk meg a vi­sel­ke­dé­sé­vel kap­cso­lat­ban: 1. Ruth az ak­ko­ri szo­ká­sok sze­rint járt el, me­lyek közül a leg­több ma már ne­he­zen ért­he­tő. Ezért hiba lenne a mai, er­köl­csi­leg rom­lott világ torz szem­üve­gén át nézni a tet­tét. 2.