2024. december 2., hétfő

DÉLELŐTT | 
Minek a híre jut el rólad másokhoz?

Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:8 „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk.”

A hírek természete a terjedés. Minden korban megvolt a hírekre a kereslet, olykor túlzásba is estek (és lehet esni ma is): „Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17:21).

A legerősebb és hiteles híreket döntéseink, szavaink és cselekedeteink gerjesztik. Gyönyörű, amikor a jó hírek más személyek, csoportok által vannak visszatükrözve: „mindenhova eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen erről bármit is mondanunk, mert ők maguk beszélik… hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok.”

Amikor a személyem, családom vagy gyülekezeti közösségem kerül szóba mások között, milyen hangulatú, előjelű vélemények hangoznak el? Nyilván nem az a cél, hogy mindig mindenki tetszését elnyerjük (akkor lecsúszhatunk Isten mércéjéről), de ha helyén van a hitünk, és az életünk gyakorlata erre a hitre épül, akkor sokak előtt jó véleményt „szerezhetünk” ezzel. Istennek pedig dicsőséget! Szóval: milyen véleménnyel vannak mostanában rólad?

Szólláth Imre Rudolf

DÉLUTÁN | 

Örülj, Sion leánya!

Igehely: Zak 2:14-17 (2:10-13); Kulcsige: Zak 2:14 „Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az Úr.”

A reménytelen helyzetnél talán csak egy rosszabb van. Az, amikor úgy tűnik, hogy van remény, lelkesedünk, majd kiderül, hogy mégsem változik semmi jó irányba. Sőt. Valahogy így érezhették magukat azok a júdaiak, akik nagy lelkesedéssel jöttek haza a babiloni fogságból, de hamarosan szélmalomharccá vált az életük. A templom felépítése húsz éve áll. Bár itthon vannak, mégis, mintha Isten semmivel sem lenne közelebb a szent földön, mint Babilóniában.

Zakariás által reménykedésre hívja Isten az ő népét: „Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.” Az Úr köztük fog lakni! Olyan ez, mintha újra igent mondana Isten arra a népre, akik már-már azt gondolták, hogy Isten elfordult tőlük.

A jövőre irányítja tehát Isten a figyelmet. Ez a jövő népe javára van. Mi is, ha megalázzuk magunkat, akkor a legrosszabb körülmények között is bízhatunk abban a jövőben, amikor Isten minden kétséget kizáróan javunkra „jön közénk”. Örüljünk hát!

Szólláth Imre Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Mt 25:19–23 Kulcsige: Mt 25:23 „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!”

A szol­gá­lat az egyik kulcs­szó a Bib­li­á­ban. A szol­gá­la­tot hi­va­tás­nak is mond­juk. Az Úr Jézus sokat be­szélt erről. Ő maga is vé­gez­te üd­vös­sé­günk ér­de­ké­ben. Szol­gá­la­tá­nak csúcs­pont­ja a ke­resz­ten tör­tént.

Pél­dá­za­tunk azok mun­ká­ját áb­rá­zol­ja, akik Is­ten­től, a mennyei Úrtól kap­tak fel­ada­tot. Míg el­mél­kedsz ezen, hadd kér­dez­zem meg: Te is kap­tál fel­ada­tot Is­ten­től? Mi az?