2024. június 29., szombat

DÉLELŐTT | 
Járjunk világosságban!

Igehely: 1Jn 2:7–11; Kulcsige: 1Jn 2:10 „Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató.”

Világosságban járni azt jelenti: szeretetben járni! Minél nagyobb a szellemi-lelki sötétség és vakság, ez annál inkább ellehetetlenül. Ezt az Úr Jézus így fogalmazta meg: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12). Nem kell a sokak-hoz tartozzunk, mi járjunk szeretetben!

Ez a régi parancsolat azért lett újjá (Jn 13:34), mert Jézusban „a szeretet megvalósítható, a keresztyén élet valósága.” „Múlik a sötétség” az evangélium hirdetésével, a Krisztushitre jutottak élete megváltozik, újjászületve megtelnek Isten szeretetével, és abban járnak, ez az igazi világosság (8.v.). A szeretet nem csupán érzés, hanem magatartás és tett is. A Krisztus követőinek életében ez megnyilvánul a szavakon túl az életvitelükben is.

Tehát János apostol egyértelmű: „aki szereti a testvérét, az a világosságban van” (10.v.). A gyűlölködő nagyon messze sodródott az evangélium igazságaitól, ezért „még mindig sötétségben van” (9.v.), amely megvakította őt.

Hova vezet a gyűlölet (11.v.)? Miért nem megbotránkoztató az, aki szeret (10.v.)? Én szeretetben járok?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Örömteli szolgálat

Igehely: Zsolt 100:1–5; Kulcsige: Zsolt 100:2 „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!”

Az 1–3. verset a jeruzsálemi templomba való bevonuláskor, a kapu előtt énekelte a gyülekezet, a 4–5. verset viszont a templomudvaron belül álló kórus. Örömmel menjünk mi is istentiszteletre, őt imádva járuljunk az Úr elé: „szolgáljatok az Úrnak!” (2.v.).

Isten méltó, hogy ujjongva, hálaénekekkel dicsérve áldjuk (4.v.), imádjuk őt itt „az egész földön” (1.v.) is, ahogyan a mennyben dicsőítik a trónon ülőt. A méltatlanságunk Isten imádatára az Úr Jézus önfeláldozása, bűneinkre engesztelést szerző halála által lett feloldva, így ujjongó hálaadással járulhatunk szent színe elé.

Viszont meg kell vizsgálnunk életünket, nehogy alkalmatlanná tegyenek az Isten imádatára a megtűrt vétkek; a rendezetlen következményei egy-egy bűnnek. Ha tudatos engedetlenségben él, vagy csupán megjátssza az odaszánt életűt valaki, akkor szolgálata nem kedves az Úr előtt. Az örömhír az, hogy Jézus Krisztus által újra bűnbocsánatot nyerhetünk, helyre lehet állni, és rendezni életünket! Újra közösségben élhetünk az Úrral, vallást tehetünk Istenünkről, akit személyesen is ismerünk, tapasztalunk, így őszintén imádhatunk.

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.