2024. május 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A farizeusok fehérre meszelt sírjai

Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket. Végül meszelt sírokhoz hasonlítja őket: kívülről lehet szép a látvány, de belül csak halál és tisztátalanság van. Képzeljük el, hogy Jézus ezt nyilvánosan, a szemükbe mondja! Az emberek annyira tisztelik őket, mert olyan vallásosnak és igazságosnak tűnnek: még a legapróbb dologban is a legszigorúbb törvényeket alkalmazzák; de Jézus látja a szívüket. Embereket be lehet csapni, de Istent nem. Biztos, hogy nem tetszett nekik ez a beszéd.

És neked? Mi lenne, ha Jézus itt és most kifordítaná a szívedet? Mit találna ott? A te életed is olyan, mint egy meszelt sír: csak kívülről szép? Úgy tűnik, hogy Isten számára hihetetlenül fontos az őszinteség: legyünk valójában olyanok, aminek valljuk magunkat: a szavainkban, a viselkedésünkben, a gondolatainkban. Akkor is, ha senki nem látja.

Hessel Keutel

DÉLUTÁN | 

Alázatban az Úr előtt

Igehely: Jak 4:1–10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

Hívőként nem lehet nevetni vagy vidámnak lenni? Mindig kell szomorkodni, gyászolni és sírni? Nem ez ennek a szakasznak az üzenete. Hiszen Isten kegyelme és szeretete a legnagyobb öröm, amit megtapasztalhatunk, és a legmélyebben megvidámít minket! Jakab itt arra utal, hogy a világi öröm nem maradandó; az üres mulatság megszűnik; a gonosz módon megszerzett előnyök miatt való boldogság eltűnik.

Csak kétféle módon lehet élni: vagy Isten barátja vagy, vagy a világé. Nem lehet egyszerre mindkettővel barátságban lenni. Nagyon merevnek tűnik ez, és sokszor keresünk kifogásokat, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni. Hiszen nem kell kolostorba költöznünk, ugye? Itt élünk ebben a világban! Lehet, hogy az ördög ezt súgja a fülünkbe? Igen, mert ő azt akarja, hogy langyos keresztyének legyünk. Neki és a hazugságainak ellen kell állni! Istennek kell engedelmeskedni: megtenni mindazt, amit ő mond. Azért, mert ő mondja. Ez az alázat, amiról ír nekünk Jakab. Mert ilyeneknek kegyelmet ad az Isten. Fontos kérdés: szerinted ki tudja jobban: te vagy Isten?

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!