2024. május 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A farizeusok fehérre meszelt sírjai

Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket. Végül meszelt sírokhoz hasonlítja őket: kívülről lehet szép a látvány, de belül csak halál és tisztátalanság van. Képzeljük el, hogy Jézus ezt nyilvánosan, a szemükbe mondja! Az emberek annyira tisztelik őket, mert olyan vallásosnak és igazságosnak tűnnek: még a legapróbb dologban is a legszigorúbb törvényeket alkalmazzák; de Jézus látja a szívüket. Embereket be lehet csapni, de Istent nem. Biztos, hogy nem tetszett nekik ez a beszéd.

És neked? Mi lenne, ha Jézus itt és most kifordítaná a szívedet? Mit találna ott? A te életed is olyan, mint egy meszelt sír: csak kívülről szép? Úgy tűnik, hogy Isten számára hihetetlenül fontos az őszinteség: legyünk valójában olyanok, aminek valljuk magunkat: a szavainkban, a viselkedésünkben, a gondolatainkban. Akkor is, ha senki nem látja.

Hessel Keutel

DÉLUTÁN | 

Alázatban az Úr előtt

Igehely: Jak 4:1–10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”

Hívőként nem lehet nevetni vagy vidámnak lenni? Mindig kell szomorkodni, gyászolni és sírni? Nem ez ennek a szakasznak az üzenete. Hiszen Isten kegyelme és szeretete a legnagyobb öröm, amit megtapasztalhatunk, és a legmélyebben megvidámít minket! Jakab itt arra utal, hogy a világi öröm nem maradandó; az üres mulatság megszűnik; a gonosz módon megszerzett előnyök miatt való boldogság eltűnik.

Csak kétféle módon lehet élni: vagy Isten barátja vagy, vagy a világé. Nem lehet egyszerre mindkettővel barátságban lenni. Nagyon merevnek tűnik ez, és sokszor keresünk kifogásokat, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni. Hiszen nem kell kolostorba költöznünk, ugye? Itt élünk ebben a világban! Lehet, hogy az ördög ezt súgja a fülünkbe? Igen, mert ő azt akarja, hogy langyos keresztyének legyünk. Neki és a hazugságainak ellen kell állni! Istennek kell engedelmeskedni: megtenni mindazt, amit ő mond. Azért, mert ő mondja. Ez az alázat, amiról ír nekünk Jakab. Mert ilyeneknek kegyelmet ad az Isten. Fontos kérdés: szerinted ki tudja jobban: te vagy Isten?

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 10:1–11 Kulcsige: 2Krón 10:7 „Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.”

Lehet jó esé­lyek­kel kez­de­ni egy élet­pá­lyát, de könnyen el lehet ron­ta­ni az irányt. Ro­bo­ám a nagy esé­lyét el­ját­szot­ta, annak el­le­né­re, hogy meg­volt min­den jo­go­sult­sá­ga arra, hogy Sa­la­mon, a bölcs ki­rály utó­da­ként győz­tes le­gyen. Di­a­dal­me­net­ben ve­zet­het­te volna to­vább Isten népét. Elő­ször jól is in­dult, ami­kor a vének ta­ná­csát kérte ki. A baj azzal kez­dő­dött, hogy a két vagy több ta­nács kö­zött nem tu­dott kü­lönb­sé­get tenni, jól vá­lasz­ta­ni.