Igehely: Mk 4:35–41 Kulcsige: Mk 4:39 „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”
Márk evangéliumában tovább haladva, az Isten országát illusztráló példázatokat egy újabb sorozat demonstratív, hitébresztő csoda követi. A 4. részben megörökített tanítások egy tengerpart közelében horgonyzó hajóról hangzottak el. Az est leszálltával kezdeményezi Jézus az átkelést a túlsó partra, hogy a beszéden túl mutasson be valamit gyakorlatban is Isten országáról. Mégpedig azt a minden értelmet meghaladó, körülményektől független, sőt azokat megváltoztató, hatalmas békességet, melyet Isten uralma alatt, hit által kaphatunk meg.
Isten Fia békésen tudott aludni és ébredni a tajtékzó tengeren. Békével fogadta a tanítványok előítéletes számonkérését, ezt a békét parancsolta rá a természet háborgó elemeire, és ezt kínálja, ajándékozza akkori és mostani tanítványainak is: Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen (Jn 14:27)!
Életünk viharaiban kapaszkodjunk bele hittel, és ne feledjük: Ő Úr mindenek felett!
Mike József
Ne dicsekedjék erejével az erős!
Igehely: Jer 9:22–23 „Ezt mondja az Úr: «Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem» – így szól az Úr!”
Az ember dicsekvésre való hajlama már kicsi korában előjön. Mosolyogva hallgatjuk gyermekeinket, amint túllicitálják egymást a számukra fontos területeken: Ki a nagyobb, erősebb, magasabb, okosabb, ügyesebb, bátrabb? Kinek van több az épp akkor felkapott, gyűjteni való kacatból? Aztán ez megy felnőttfejjel is, csak ilyenkor sokkal szánalmasabb, amikor valaki a bölcsességét, erejét, gazdagságát fitogtatja (22.v.).
Ebből nem lehet kinőni, csak megtérni! Ha ez megtörténik, az önfényezést felváltja Isten dicsérete: elkezdünk dicsekedni azzal, amit frissen értettünk és tudtunk meg róla. Hogy Ő az Úr, aki szerető, könyörülő és igazságos. A szeretetben, igazságban, jogosságban telik kedve, és ezt meg tudja teremteni a földön is (23.v.) bennünk és közöttünk.
Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék (2Kor 10:17)! – Hasonlóan ahhoz a kisfiúhoz, aki édesapjáról áradozik… A földi apukák előbb-utóbb csalódást okoznak, de a mennyei Atya soha!
Mike József