2025. március 21., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten ítélete

Igehely: Mk 12:1–12 Kulcsige: Mk 12:9 „Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.”

Jézus egy olyan példázattal folytatja válaszát, amelyben mindenki számára felismerhető módon rámutat arra, hogy Ő az Atya egyszülött Fia (Mk 12:6). A példázat felidézi a próféták által használt hasonlatot (Ézs 5:1–7; Jer 2:21; Jer 25:4) – Izráel Isten szőlőskertje. A hallgatók közül mindenki érti, hogy a vallási vezetők nem teljesítették feladatukat, semmibe vették az Úr többszöri figyelmeztetését. Önző célok motiválják őket, és bármire képesek ezek elérésének érdekében.

A példázatban Jézus előre vetíti azt is, hogy életét kell adnia, az Atyától kapott küldetést teljesítve. A templom falai között Jézus felidéz egy másik próféciát (Zsolt 118:22–23), amely a lelki templomra irányítja figyelmüket. Később elmondja: a fizikai templomot le fogják rombolni: „Nem marad itt kő kövön” (Mk 13:2).

Mire épül életed? Engedelmesen beépülsz Isten egyházába, mint élő kő? Erre a magasztos közösségre hívattunk (1Pt 2:4-5; Ef 2:19-22; Ef 4:16) mindannyian, akik hiszünk Jézusban, aki az alap és a boltív összetartója, a Sarokkő.

Molnár Vilmos

DÉLUTÁN | 

Új élet Krisztusban

Igehely: Gal 2:20 Kulcsige: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

A szűk szövegkörnyezetet figyelembe véve megtudjuk, hogy a ma olvasott tanítás az ezt megelőző furcsa eset kapcsán született, amikor is Pálnak meg kellett Pétert feddenie, mert nem az evangélium igazsága szerint járt el (2:11–14). Elkülönülő és képmutatóskodó magatartásával Péter azt az üzenetet közvetítette, hogy a megismert evangéliumtól elfordul, és ismét a mózesi törvény cselekedetei alapján, saját erőfeszítésből akar megigazulni Isten előtt. Ez azonban teljességgel lehetetlen (Pál háromszor írja ezt le – 16.v.). Krisztus evangéliuma ugyanis azt hirdeti, hogy az ember üdvössége egyedül kegyelemből (ezért ajándék), csak a Krisztusba vetett hit által lehetséges. Vigyázzunk azonban, mert az evangélium azt is tartalmazza, hogy a drága kegyelem nem csak a megtérő bűnös vádiratát nullázta le, hanem olyan képességgel is felruházza, hogy már ne önmagának és bűnös hajlamainak, hanem Istennek éljen mindennap (19–20.v.).

Neked, kedves olvasó, van-e új életed? Ha még nincs, akkor ma van számodra a kegyelem napja. Ragadd meg! Ha viszont már van, akkor tündököljön magatartásodban Krisztusnak szépsége. 

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.