Igehely: Mk 9:36–37 „És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: «Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.»”
Ki vállalja ezt a fajta elsőséget és szolgálatot? „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róma 15:7). Mi a befogadás igei értelme és célja? Az, hogy dicsőítsük az Atyát, s ahol Atya van, ott család van. Ahol család van, ott otthon van, ahol igazi otthon van, ott melegség van. Egyedül ebben az otthonban szűnhet meg idegenségünk. A befogadás nem ideiglenes eltűrés, nem tolerancia, nem kényszeredett leereszkedő nagylelkűség. A befogadás feladatot jelent, amely kiterjed a befogadott minden szükségére. Nem olyan könnyű befogadni egymást, a befogadás védelmet is jelent. Egyfajta szellemi elkülönülést a világ fertőzéseitől. Akit befogadunk, azt védenünk is kell. A befogadás felkarolást is jelent. Fel kell karolni a másikat onnan, ahol van, úgy, ahogyan az Atya ölelte át a tékozló fiát. A befogadás nem egyirányú dolog, ez kölcsönös. Ne gondoljam, hogy én mindig a befogadó, helyreigazító státuszban vagyok.
A befogadás mértékét is megadta az Úr: „ahogyan Krisztus”. Ő a minta. A befogadásnak missziós célja van: a végső befogadtatás az Isten dicsőségébe. A szeretet Lelke tud alkalmassá tenni bennünket erre.
Péter István
Élet hit által
Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”
Habakuk odaállt az őrhelyére. Nem egy fizikai őrhelyre kell gondolni, hanem egy belső, szívbeli készülődésre, lelki vigyázásra, lelki figyelésre. Ugyanezt mi is megtehetjük, amikor választ várunk Istentől. A válasz különbözhet attól, amit szeretnénk kapni, de mindig az a jó válasz, amit Isten ad. Nyertél-e már üzenetet Istentől? Mennyei üzenet nélkül az ember nem tudhatja, merre tart, mi célból él, mert a bűn elhomályosította látásunkat és hallásunkat, érzéketlenek lettünk az Isten szavára. Isten hangját úgy hallhatjuk meg, ha őrhelyünkre állunk és megállunk a bástyán.
Adjunk hálát azért, hogy Isten megörökíttette az Ő szavát a Bibliában. Ez igaz kijelentés, meg nem csal. „Egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben” (2Pt 1:19). Ne kételkedjünk Isten szavában! Hitben járunk, nem látásban. Az igaz ember hitből él akkor is, ha a vallás hanyatlik és a lelki élet sorvad az emberek között. A hit által való élet alázatos élet és ellentétes a felfuvalkodott, büszke magatartással. Tehát, nem létezik olyan, hogy büszke hívő. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jak 4:6).
Borzási István
