Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.). Nem lehet félreérteni az Úr kijelentését: „Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.” (42.v.). A megbotránkoztat szó bűnre csábítást, a szem, szív szennyével, a szó mocskával való megrontást jelent. A család, (a gyülekezet) olyan a kisgyermek számára, mint az anyaméh. Védelmet, lehetőséget nyújt a fejlődéshez. Mi van, ha a család ezt a szerepet nem tölti be? Ha a felnőttek visszaélnek a gyermek hiszékenységével, bizalmával: konkolyt plántálnak a tudatába? Jézus nagyon kemény: „Jaj annak!”
A gyermek a felnőttek tükre. A felnőttek rossz példája óriási rombolást visz végbe a kisgyermekekben. Amit ártottunk, azt nem vonhatjuk vissza. Ezért kérjük Urunk kegyelmét, bocsánatát a nem krisztusi megnyilvánulásokért, amivel ,,botránkoztattuk” kicsinyeinket. Istentől ránk bízott kincsekként bánjunk gyermekeinkkel, hiszen ők Isten országának várományosai. Ebben lehetünk kegyelmi eszközök Isten kezében.
Péter István
A hitetlenség büntetése
Igehely: 5Móz 1:21–39 Kulcsige: 5Móz 1:35 „Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.”
Izráel népe fellázadt Isten és Mózes ellen, és mindenki hangosan sírt, amikor meghallotta a kémek beszámolóját. Elégedetlenkedtek és zúgolódtak. Az addig elfojtott érzelmek hirtelen a felszínre törtek és félelemben, haragban, lázadásban mutatkoztak meg. Mit tehetett Mózes és Áron e hitetlenséggel szemben? Arcukra borultak és dicsőséget adtak az Istennek. Nem tudták sem igazolni, megvédeni magukat. A gyülekezet arról beszélt, hogy megkövezi őket (4Móz 14:10-19). De akkor megjelent az Úr dicsősége és emlékeztette őket mindazokra a csodálatos jelekre, amelyeket véghezvitt közöttük. Lázadásuk miatt kész lett volna eltörölni őket a föld színéről, de Mózes közbenjárt a népért. Arra hivatkozott, hogy ha meghallják az egyiptomiak és a kánaániak, hogy a nép elpusztult a sivatagban, ezt annak fogják tulajdonítani, hogy Isten nem volt képes bevinni őket a megígért földre. Az Úr kegyelmesen válaszolt: „Megkegyelmeztem, ahogy kérted”. De a bűnnek a következménye megmaradt! Pontosan az történt velük, amire oktalanul vágytak: elhullottak a pusztában. „Többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában… Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.” (1Kor 10:5. 11).
Borzási István
