Igehely: Jn 13:12-20; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”
A Mester megmosta tanítványai lábát, aztán megkérdezte tőlük: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” Arra gondolhatott, hogy miként Péter korábban, a többiek is félreérthették tettét. Őt nem minősítette le mostani cselekedete.
Igehely: Jn 13:1-11; Kulcsige: Jn 13:5 „Azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.”
János itt Szolgakirályként mutatja be Megváltónkat. Amit Ő tudott, befolyásolta azt, amit tett, és azt is, ahogyan tette azt. Jól tudta az Úr, hogy eljött az óra, amikor át kell mennie e világból az Atyához; hogy mindent kezébe adott az Atya; hogy honnan jött, és hová megy.
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: Jn 12:47 „Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.”
Jézus felemelte a hangját, tehát kiáltott, ami jelzi, hogy fontos dolgot akar közölni hallgatóival. Minden jelenlevő hallhatta kijelentését: hogy aki benne hisz, az hisz Istenben is, mert Ő az Isten küldöttje. A Megváltó ismertette jövetele célját is. Ő a világ világossága.
Igehely: Jn 12:37-43; Kulcsige: Jn 12:37 „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne.”
Igénk kulcsszava a hit. Nyilván szó van a hit ellentétéről is, a hitetlenségről. János apostol a sok jel által nemcsak a Lázár feltámasztására utal, hanem az Úr összes jeleire és csodáira, amelyekben Isten hatalmas karjának ereje nyilvánult meg. Az Úr Jézus nyilvános munkásságának vége van már.
Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: Jn 12:1 „Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.”
A zsidó húsvét közeledtével szokás szerint sok vidéki zsidó felment Jeruzsálembe, hogy megtisztuljon. Megváltó Urunk, mielőtt utolsó útjára indult volna, hat nappal húsvét előtt, Betániába ment.
Igehely: Jn 11:53-57; Kulcsige: Jn 11:57 „A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.”
Mai igénk is rávilágít arra az igazságra, hogy Isten Fia a földi munkássága idején mindig a mennyei Atyával való teljes összhangban cselekedett. Kész volt küldetését vállalni, és az életét feláldozni bűneinkért, de könnyelműen nem akarta azt odadobni ellenségei kedvéért.
Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!