Igehely: Gal 3:23-29; Kulcsige: Gal 3:26 „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”
Krisztus nélkül nem lehet senki Isten gyermeke. Az a hatalmas távolság, ami a teremtő szent Isten és az elbukott bűnös ember között van, csak a Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával volt áthidalható.
Igehely: Zsid 12:4-11; Kulcsige: Zsid 12:5b-6 „„Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
Gyermekkorban a fenyítés és a szeretet nem igazán fér össze, viszont növekedve, felnőve, igazán be kell látnunk azt, hogy fenyítés nélkül nem tartanék ott, ahol vagyok. Még fontosabb az, hogy nem látnám Istent olyannak, amilyen, hiszen nem lenne viszonyítási alapom.
Igehely: Jn 8:37-47; Kulcsige: Jn 8:42 „Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.”
Külföldön élve sokszor tapasztaltam azt, hogy milyen nehéz szót érteni olyan emberekkel, akik nem beszélnek azonos nyelvet. Egyszerű dolgok olyan nehézségekké válnak, amelyek a kétségbeesés szélére taszíthatnak egyeseket.
Igehely: Jn 8:30-36; Kulcsige: Jn 8:36 „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”
A hamisítás korát éljük. Minden, ami értékes, ami szép, annak van hamisítványa. Sokan szakemberek véleményét kérik annak érdekében, hogy egy drága műkincs vagy ékszer megvásárlásakor biztosan a valós terméket és ne a hamisítványt vegyék meg. De ez nem egy újkeletű dolog.
Igehely: 2Kor 6:14-17; Kulcsige: 2Kor 6:14 „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?”
Pál apostol nem a krisztusi misszióparancs ellen beszél, sem a gyülekezet padjaiban összefont karral való ücsörgésre bátorít, hanem a hívő emberek bűntől való elszakadását jelző elkülönülésre hívja fel a figyelmet.
Igehely: Róm 5:1-5; Kulcsige: Róm 5:1 „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
Manapság sokan gondolják azt, hogy az Istennel való békesség az alapvetően adott. Azok, akik csak a Biblia töredékét ismerik és nem értik meg Isten és a bűnös ember között tátongó űr mélységét.
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.