Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.).
Igehely: Mk 9:36–37 „És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: «Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.»”
Ki vállalja ezt a fajta elsőséget és szolgálatot? „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róma 15:7). Mi a befogadás igei értelme és célja? Az, hogy dicsőítsük az Atyát, s ahol Atya van, ott család van.
Igehely: Mk 9:33–37 Kulcsige: Mk 9:34 „Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.”
A tanítványokat a megdicsőülés hegyének gondolatai foglalkoztatják. Ezt a csodás eseményt a három tanítvány – Uruk tilalma ellenére – elmondta a többieknek. Micsoda kitüntetés érte őket! Szívükbe lopakodott a nagyravágyás, a dicsekvés ördöge.
Igehely: Mk 9:30–32 „Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: «Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.» Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.”
Nekünk mindig terhünkre van, amikor valamiért áldozatot kell hozni. Ezt a nagyok mindig a kicsikre hárítják át. „Áldozatot a gyengék hoznak az erősekért.” – ezt látjuk végig a történelem során. Ezért nehéz megérteni Jézust, aki Isten hatalmával járt a földön, mégis áldozatot vállalt a kicsikért.
Igehely: Mk 9:14–29 Kulcsige: Mk 9:23 „Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.”
Egy apa hittel fordul Jézushoz. A tanítványok, akik nem voltak fent a hegyen, kudarcot vallottak. Az apa szavaiban mintha vádként is hangzana: „Elhoztam…nem tudták…” (17-18.v.) Mintha a mi tehetetlenségünk miatti zúgolódást hallanánk ki az apa szavaiból.
Igehely: Mk 9:9–13 Kulcsige: Mk 9:13 „De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.”
A hódolatból felocsúdó tanítványok azt látják, hogy csak Jézus maradt ott egyedül. Az élmény megrendítő volt, nem is tudtak kikerülni a hatása alól.
Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”
Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.