Igehely: Jn 20:26-29; Kulcsige: Jn 20:28 „Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!”
Tamás vallástétele a hit és meggyőződés vallomása, a személyes élmény és a kellemes felismerés örömének a kifakadása. Nem sokkal azelőtt még pesszimista volt. Nem tudott lelkesedni a mások lelkes bizonyságtételén. Feldobottságuk csak hideg fásultságot váltott ki nála.
Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:11 „Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!”
Fájdalmas érzés lemaradni valami jóról, főleg ha az ember várja. Keserves dolog a kirekesztettség állapota, akárcsak a bezártságé. A tíz szűz példázata két táborra osztja a vőlegényt váró leányokat. Egyesek bemehettek a menyegzőre, mások pedig kívül rekedtek.
Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:46 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?”
Közismert Jézusnak az a mondása, hogy „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21) A szavakból álló istentisztelet önáltatás.
Igehely: Zsolt 104:1-9, 31-35; Kulcsige: Zsolt 104:1 „Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél.”
Mily jó és gyönyörűséges, amikor az Úr nevét nem hiába vesszük ajkunkra, hanem azért, hogy dicsőítsük őt. Istent dicsérni jó. Szeretjük a dicsőítést, bármilyen formában történjen is, énekben, zenében, beszédben vagy cselekedetben. Amikor Istent dicsőítjük, akkor teljesítjük küldetésünket.
Igehely: 1Krón 17:7-20; Kulcsige: 1Krón 17:16 „Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?”
Dávid szeretett volna templomot építeni az Úrnak. Nem kapta meg az építkezési engedélyt. Nem építhetett házat az Úrnak, ehelyett Isten épített neki házat, maradandó házat. Azt ígérte, hogy megerősíti házát és utódainak királyságát örökre.
Igehely: Józs 7:2-12 Józs 7:7 „Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!”
Józsué följajdulásában a kétségbeesés hangja csendül fel. Mélységes csalódásból fakadt ez a kiáltás. A fantasztikus jerikói győzelem után fájdalmasan hatott a kiábrándulás. Elbizakodottságában az egész nép a győzelmek sorozatát látta maga előtt. Aj apró falatnak tűnt a számukra.
Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”
A szelíd ember keményen harcol. Tudja, hogy a testben való lét minden pillanata az elbukás lehetőségét rejti, ezért arra törekszik, hogy ne test szerint éljen, és ne testi módon hadakozzon. A bűn először a gondolatokban keres fészket, majd onnan kiindulva uralja le az érzelemvilágot, a test tagjait. Ezért a hívő ember elsősorban a saját gondolataival vívja meg a harcot, azokat igyekszik foglyul ejteni a Krisztus iránti engedelmességre. Nem kicsi küzdelem ez!