Igehely: Lk 10:1–12 Kulcsige: Lk 10:4b–5 „Útközben ne köszöntsetek senkit! Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!”
Amikor arra kérem a fiaimat, hogy szedjék fel a fa alól az idő előtt lehullt almákat, hogy a darazsak ne zsongjanak az udvaron, akkor azt várom, hogy ezt haladéktalanul meg is tegyék. Most, amíg a reggeli hűvösben még nem indultak el a darazsak. Nem fér bele még fél óra biciklizés.
Igehely: Mk 1:4–5 „Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”
János, aki előkészíti az utat az Úr Jézus Krisztusnak, végzi a rá bízott munkát. Megtérésre hív, és a döntéseket a bemerítéssel meg is pecsételi. Azok az emberek, akik odamentek, és szívből megvallották a bűneiket, egyfajta ígéretet is tettek az Istennek.
Igehely: Mk 1:1–3 „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: «Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!»”
Amikor a teremtésről olvasunk, már akkor is fellelhető Krisztus az igékben: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Móz 1:26). A Fiú is részt vesz a teremtésben: „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1:16).
Igehely: Zsolt 65:1–14; Kulcsige: Zsolt 65:12 „Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.”
Az év küszöbén állva, olvasva ezt a zsoltárt, ahogy visszatekintünk az elmúlt évre, igazat kell adnunk a zsoltárírónak. A hálaadás és áldás a bűnök bocsánatával kezdődik. Van szabadítónk, aki nemcsak megszabadít, aztán magunkra hagy, hanem uralkodik és irányt mutat.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”
A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét.
Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”
Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt. Isten válaszára Habakuk megint panasszal felel: „Bűnösebb néppel bünteted népedet? Miért tűnik úgy, hogy a gonosz megússza büntetés nélkül?” De most a próféta lelki őrhelyére, az ima bástyájára áll, és várja Isten kijelentését panasza dolgában.