Igehely: 1Kor 7:1-7; Kulcsige: 1Kor 7:7 „Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.”
Nősülés előtt sokszor elolvastam ezt az igerészt, és rettegtem attól a gondolattól, hogy Isten engem is megajándékoz az egyedülléttel.
Igehely: Ef 4:11-15; Kulcsige: Ef 4:12 „Hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére”
Egy lelkipásztor igehirdetését hallgatva lettem figyelmes a következő mondatra: „A mai keresztyénekben az a kép él, hogy a megtérés helye a gyülekezeti padokban van, és a lelkipásztorok azok, akik által ezt Isten elvégzi.” Kedves olvasó, ha egyetértesz a fönti állítással, akkor nézzük meg még egy
Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 1Kor 12:11 „De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.”
Minden ember különbözik, és mégis mindannyian Isten képmására teremtettünk.
Igehely: Róm 12:3-10; Kulcsige: Róm 12:6a „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is.”
Isten különös kegyelme az, hogy Lelke által ma is köztünk él és munkálkodik. Egyszerű embereket használ fel, akiket felruház a szolgálatra, az evangélium hirdetésére.
Igehely: 1Thessz 2:11-12; Kulcsige: 1Thessz 2:12 „Intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.”
Vasárnap azzal kezdtük a hetünket, hogy Isten örökösei vagyunk. Ma arról olvashatunk, hogy Isten hív, vár minket ebbe az örökségbe, az Ő országába, Királyságába, örök dicsőségébe. Igen, Isten a szeretetét abban is megmutatja, hogy meg akarja osztani velünk mindenét, Önmagát.
Igehely: 1Jn 4:11-18; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Az ítélet napjáról, egyáltalán az ítélet szóról, ha gondolkodunk, milyen érzés támadhat bennünk? Alapvetően két dolgot említenék: az egyik a félelemérzés, a másik természetesen ennek ellentéte: a bizakodás, öröm.
Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?