Igehely: Lk 9:28-29; Kulcsige: 9:28 „E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.”
Útban Jeruzsálem felé, Cézárea Filippiben, a császárkultusz akkori fellegvárában Jézus megkérdi tanítványait, hogy kinek mondják Őt. Péter hitvallására – Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia – Jézus azt feleli, hogy ez nem test és vér, hanem a mennyei Atya kijelentése.
Igehely: Mt 14:22-25; Kulcsige: 14:23 „Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.”
Bemerítő János halálhírére Jézus egy sivár helyre hajózott, ahova a sokaság gyalog követte. Irántuk való szánalomból meggyógyította betegeiket. A fáradságos nap végén Jézus nem bocsátja útnak őket addig, amíg meg nem vendégeli őket.
Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”
Jézus Jakabbal és Jánossal a kapernaumi zsinagógából Simon és András házához ment, hogy meggyógyítsa Simon anyósát. Naplemente után az egész város a ház elé gyűlt, elhozták betegeiket, ördögöktől megszállottjaikat, hogy Jézus meggyógyítsa, megszabadítsa őket.
Igehely: Mt 5:17-20; Kulcsige: 5:17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”
Az Úr Jézus a törvényhez való viszonyáról beszél. Nem úgy beszél róla, mint amit félre akar tenni teljesen, hanem úgy, mint aki a törvény követelését meg akarja oldani.
Igehely: Mt 23:1-5; Kulcsige: Mt 23:3 „Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak.”
Kemény beszédet mond az Úr Jézus a törvény képviselőinek. Ezek tanították ugyan a törvényt, de életvitelükkel nem töltötték be. Az Úr Jézus azt fedte meg bennük, hogy nem volt helyes a magatartásuk a törvény iránt.
Igehely: Gal 4:1-7; Kulcsige: 4:5 „Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.”
Egy kép tárul elénk az igéből, annak az atyának a képe, akinek van egy fia, de mivel a fiú kiskorú, így nem lehet örökös. Ameddig nem éri el a felnőttkort, gyámság alatt van. A mi Atyánk nem ezt a státuszt szánta nekünk, hanem azt, hogy teljes jogú fiak lehessünk.
Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!