Igehely: 2Kor 2:5-11; Kulcsige: 2:8 „Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.”
Egy alkalommal itt Debrecenben a bemerítésre készülő barátkozó elmondta megtérését. Arra a kérdésre, hogy: mi volt az a dolog, ami miatt felkereste a gyülekezetet és végül megtérésre késztette?
Igehely: 1Kor 4:14-21; Kulcsige: 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A legtöbb gondja Pálnak a Korinthusi gyülekezettel volt. Most a beképzeltség, gőg, önteltség, pártoskodás szelleme kerítette hatalmába a gyülekezet egy részét. Az apostol mindezek mögött a lelki felfuvalkodottságot látja.
Igehely: ApCsel 2:41-47; Kulcsige: 2:47a „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
Úgy szerettem volna ott lenni az első gyülekezetben, mint tag, mint résztvevője a közösségnek. Szerettem volna látni, milyen volt ott az egymás iránti szeretet, a segítőkészség és az öröm.
Igehely: 1Thessz 4:3-12; Kulcsige: 4:9 „A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre.”
Pál féltő szeretettel és törődéssel érdeklődik a gyülekezet iránt, mert az üldözések miatt komoly próbákon megy át. Timóteus, akit az apostol küldött, hogy hírt hozzon a gyülekezetről, jó hírekkel tért vissza: az üldözések ellenére is hű maradt Jézusban vetett hitéhez.
Igehely: 3Jn 1-8; Kulcsige: 4 „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”
„Nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3:10-11). Képzeljünk el egy olyan világot, amelyről azt mondja Isten, hogy egy igaz sem él benne. Hogyan születhetnének ide igazságban járó gyermekek? Csak egy módja van: az újjászületés. János róluk beszél.
Igehely: Mk 10:13-16; Kulcsige: 10:16 „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
Minden szülő forró kívánsága, hogy gyermekei élvezhessék Isten oltalmát, áldását és békés nyugalmát. Így volt ez Jézus korában is. Az ószövetségi rendelkezések is ezt biztosították a körülmetélés, a bemutatás és megáldás által.
Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”
Pál apostol a börtönből írja levelét, elhagyatottan, nehéz körülmények között. Természetes lenne, ha azt kérné a testvérektől: imádkozzanak, hogy kiszabaduljon onnan, mert akkor akadálytalanul végezhetné tovább Isten szolgálatát. De nem ezt teszi, hanem örömre hívja a testvéreket. Egészen biztos, hogy nem olyasmiről beszél, ami benne nincs meg. Áldásokkal teli életben könnyű bizonyságot tenni az Úr jóságáról és öröméről. De a nehéz körülmények közötti öröm teszi igazán hitelessé a keresztyén életet.