Igehely: Zsolt 110:1-7; Kulcsige: Zsolt 110:2 „Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!”
Azon gondolkodom, hogy miért ünnep nekünk Jézus mennybemenetele? Miért kellene nekünk örülnünk, hogy Jézus elment a földről? Vajon milyen lenne, ha mondjuk ma is Jeruzsálemben lakna, és keresztyének milliói keresnék fel őt évről –évre. Itt abba is hagyom ezt az értelmetlen eszmefuttatást.
Igehely: 1Jn 5:1-5; Kulcsige: 1Jn 5:2 „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.”
Minden dolog ebben a világban valahogy lemérhető és leellenőrizhető. Pontosan ez a helyzet a szeretetünkkel is. Ebben a levelében az apostol kijelenti, hogy nem csaphatjuk be magunkat ezen a területen sem. Isten iránti szeretetünk valódisága lemérhető a testvérek iránti szeretetben.
Igehely: Kol 1:3-8; Kulcsige: Kol 1:8 „Ő hozott nekünk hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.”
Látjuk, hogy heti sorozatunk fő gondolata a szeretet. Ezzel foglalkoztunk eddig, és ezt folytatjuk tovább. Láttuk az anyai szeretet buzgóságát, majd a testvérek iránti önfeláldozó szeretet is kiemelt példaként volt bemutatva János apostol által.
Igehely: 1Jn 3:16-18; Kulcsige: 1Jn 3:16 „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.”
Valamikor az emberek menekültek a tartozástól. Bár ma sokan tartoznak nagy pénzösszegekkel, mégis kerülik, hogy valamivel még tartozzanak. Az a tartozás, amiről itt szó van, az emberi kapcsolatok egyik alappillére. Szeretet nélkül egyetlen emberi kapcsolat se működik.
Igehely: Mt 20:20-28; Kulcsige: Mt 20:20 „Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.”
Bibliai szempontból nézve az anyaság nem egy foglalkozás, hanem hivatás. Amikor egy leány szabad akaratból meghozott döntése alapján férjhez megy és feleség lesz, elvállalja mind a feleség, mind pedig az abból adódó anyai hivatást.
Igehely: ApCsel 20:17-24; Kulcsige: ApCsel 20:24 „Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.”
Pál már a damaszkuszi úton tudomásul vette, hogy azért jelent meg neki Jézus, hogy szolgájává tegye, és tanúbizonyságot tegyen arról, amit látott, és amit Isten még ki fog neki jelenteni (ApCsel 26:16).
Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.). A mennyei Atya, aki „tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8:32).