Igehely: Mk 12:35–37 Kulcsige: Mk 12:37 „Ha maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia? A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.”
Mindenki támadó hulláma megtörik az Úr Jézus bölcsességének és ismeretének szikláján. Most Ő kérdez: Ha Krisztus Dávid Fia, akkor hogyan lehet Dávid Ura (Zsolt 110)? Talán meg akarja őket leckéztetni? Annál több szeretet van Benne!
Igehely: Mk 12:28–34 Kulcsige: Mk 12:31 „A második ez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!» Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.”
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez a lényeg, e két parancsolattól függ a törvény és a próféták (Mt 22:40). Hogy lehet így szeretni? Jézus példájára nézzünk!
Igehely: Mk 12:18–27 Kulcsige: Mk 12:27 „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”
Máté szerint megtörtént eseményt mondanak el a szadduceusok. Elképesztő, hogy valakinek hét férje legyen (Mt 22:25). Megdönthetetlennek tűnő érv lehetett ez a farizeusok ellen a feltámadási vitában. Jézus ellen is bevetik. Csakhogy a válasz igen kijózanító: Tévelyegtek!
Igehely: Mk 12:13–17 Kulcsige: Mk 12:17 „Jézus ezt mondta nekik: «Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.» És igen elcsodálkoztak rajta.”
A nép vezetői újabb módot keresnek, hogy Jézust megvádolhassák. Két olyan csoportnak a képviselői szövetkeznek, akik amúgy konfliktusban voltak és egymást lenézték. A gonoszság erői sok esetben készek egymással együttműködni, amikor Isten tervét próbálják meghiúsítani.
Igehely: Mk 12:1–12 Kulcsige: Mk 12:9 „Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.”
Jézus egy olyan példázattal folytatja válaszát, amelyben mindenki számára felismerhető módon rámutat arra, hogy Ő az Atya egyszülött Fia (Mk 12:6). A példázat felidézi a próféták által használt hasonlatot (Ézs 5:1–7; Jer 2:21; Jer 25:4) – Izráel Isten szőlőskertje.
Igehely: Mk 11:27–33 Kulcsige: Mk 11:33 „Ezért így feleltek Jézusnak: «Nem tudjuk.» Jézus pedig ezt mondta nekik: «Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.»”
Másnap a vallási vezetők számon kérik Jézust a rendbontás miatt. Ingerült kérdésükben alapvetően ez áll: „Kinek képzeled magad? Ki engedte meg, hogy ezt tegyed?” Hasonló kérdéssel mi is szembesülünk, néha csak egy csodálkozó tekintet formájában, máskor egészen élesen.
Igehely: Péld 2:1–15 Kulcsige: Péld 2:6 „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.”
Salamon figyelmeztet, hogy keressük és kutassuk az igazi bölcsességet. Ez Isten igéjében található. Az embernek nyitottnak kell lennie, hogy meghallja, befogadja, szívébe zárja és engedjen neki. Születésünktől fogva nem rendelkezünk ezzel az érzékenységgel, gyakran a környezetünk sem erre tanít bennünket. Ezért imában kérni kell és szorgalmasan kutatni, mint a legnagyobb értéket. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor az ember eljut a bölcsességre, vagyis az Isten félelmére és ismeretére (1–5. v.). Isten kész ezt a bölcsességet megadni.