Mindennapi áhítatok

2019. február 1., péntek

Igehely: Jn 7:32-39; Kulcsige: 7:37 „Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!”

Jézus Krisztus az ünnep utolsó napján egy általános hívást intézett a hallgatók felé. Az élő vizet ígérte azoknak, akik hozzá jönnek. Jól ismerte az ünneplő tömeget. Jól ismerte az emberi szíveket.

2019. január 31., csütörtök

Igehely: Jn 7:25-31; Kulcsige: 7:28 „Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek.”

Lehet tudni Krisztusról, és mégsem ismerni Őt. Így voltak vele azok a zsidók is, akiknek Krisztus személyesen hirdette Isten országának eljövetelét. Sokan názáreti Jézusnak hívták. Mások egyenesen utaltak arra, hogy az ács fia. Ismerték a róla szóló pletykákat.

2019. január 30., szerda

Igehely: Jn 7:14-24; Kulcsige: 7:17 „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.”

Az Úr Jézus Krisztus tanítása mindig érintette a hallgatókat. Egyesekben hitet, másokban megütközést idézett elő. Sokan vádolták Krisztust a tanításai miatt. Mások csodálkoztak, hogy miként rendelkezett azzal a bölcsességgel, ami tanításaiból kihallatszott? Ő lenne az Isten Fia?

2019. január 29., kedd

Igehely: Jn 7:1-13; Kulcsige: 7:6 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.”

Az Úr Jézus Krisztus jövetelének célja a mi megváltásunk. Teljes földi életét ez a cél határozta meg: feláldozni magát bűneinkért, hogy általa bűnbocsánatot és életet nyerjünk. Lelkünk ellensége, Sátán mindent megtett annak érdekében, hogy a Megváltó ne vigye véghez megváltásunkat.

2019. január 28., hétfő

Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: 6:63 „A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.”

A hívő ember életének alapvető része a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat. Az embernek lehet vallása, de ha nincs Krisztusa, akkor elveszett. Krisztus nélkül nincs békessége, igazi öröme, de ami a legfontosabb: igazi élete sincs.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; Ef 4:1–3 Kulcsige: Ef 4:2a „…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…”

A Szent­lé­lek által új­já­szült, Krisz­tus­ban hívő ember élete nem ér­tel­met­len és nem cél­ta­lan. Tud­juk, ki hí­vott el, és mire. Isten hí­vott ki min­ket a bűn­ből, a vi­lág­ból, hogy szent éle­tet él­jünk, amely Krisz­tus jel­le­mé­hez egyre ha­son­lóbb. Ezzel az élet­vál­to­zás­sal te­szünk jó bi­zony­sá­got Meg­vál­tó Is­te­nünk­ről. El­hí­vá­sunk túl­mu­tat e vi­lá­gon. E földi élet után örök­re Jé­zus­sal le­szünk a di­cső­ség­ben.