Igehely: Mk 2:13-17; Kulcsige: 2:14 „Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt.”
Több olyan beszélgetésben vettem már részt, amikor sok jó megoldásra jöttünk rá egy adott helyzettel kapcsolatban. Büszkék voltunk magunkra, de egy tapodtat sem tettünk a megvalósítás érdekében. Sokszor viselkedünk így Isten jó vezetésével kapcsolatban is.
Igehely: ApCsel 17:10-15; Kulcsige: 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.”
A közösségi lét – legyen az család, munkaközösség, sportklub, állam, egyház vagy éppen Isten országa –, közös célokat kitűzve halad előre. Egy közösség előrehaladásának egyik nélkülözhetetlen alappillére, hogy a tagok szívesen közreműködnek az adott cél megvalósításában.
Igehely: Mk 4:1-20; Kulcsige: 4:3 „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni!”
Fotelben ülve csak álmodni lehet nagy termésről. Hogy eredményt érj el, ki kell lépned a kényelmi zónádból, és erőd, tudásod, képességeid maximális felhasználásával – a kudarcot is beleszámítva –, dolgoznod kell az álom megvalósulásán.
Igehely: Zsolt 119:25-32; Kulcsige: 119:25 „Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!”
Igyál naponta a súlyodhoz viszonyítva kb. 2 liter vizet – mondja az orvos. Az élő szervezetek halálát okozhatja a víz hiánya, amelynek következménye a kiszáradás és a test elporladása. Testünknek előbb-utóbb el kell szenvednie ezt.
Igehely: Zsolt 119:9-16; Kulcsige: 119:11 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
Vannak világi kincseink, amelyekhez különféleképpen jutunk hozzá: örökség, ajándékozás, szorgalmas munka révén. Értékek, amelyeket féltünk. Féltjük a sérüléstől, az elvesztéstől, a tolvajoktól. Óvintézkedéseket teszünk.
Igehely: Ám 8:1-14; Kulcsige: 8:12 „Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják.”
Az életben sok mindent veszünk természetesnek, állandó forrásúnak. Eltelik egy kis idő, és elapad a forrás, mi szűkölködni kezdünk, és a természetes rögtön átvált áldás kategóriába, és csodaként éljük meg ismét a forrás életre kelését.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.