Igehely: Mk 11:20–26 Kulcsige: Mk 11:24 „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.”
A következő reggel Péter meglepődve tudatja Jézussal, hogy az ítélet, amelyet a fügefa felett kimondott, valóban beteljesült. Talán Péter azt feltételezi, hogy Jézus nem tudja, mi történt.
Igehely: Mk 11:15-19 Kulcsige: Mk 11:17 Azután így tanította őket: «Nincs-e megírva: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.»
A bevonulás után Jézus bement a templomba, és mindent megnézett. Másnapra halasztja azt, amit tenni akar – talán pont azért, hogy mindazok, akik érintettek, szembesüljenek tisztító munkájával.
Igehely: Mk 11:12–14 Kulcsige: Mk 11:14 „Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt.”
A virágvasárnapot követő napokat Jézus Jeruzsálemben és környékén tölti, de estére a közeli Betániába vonult tanítványaival (Mt 21:17, 26:6; Mk 14:3; Jn 12:1), ahol mindig szeretettel fogadták. Másnap egy zöldellő fügefán csak levelet talál, gyümölcsöt nem – ezért ítéletet mond ki rá.
Igehely: Ez 3:4–11 Kulcsige: Ez 3:17 „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!”
Isten hatalmának megnyilvánulását szemlélve Ezékiel megrettent. Megdöbbenti a küldetés emberfeletti nagysága: „Hirdesd nekik az én igéimet” (Ez 2:7; Ez 3:4), és nehézsége: „elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem” (Ez 2:3,4).
Igehely: Mk 10:46–52 Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
A mai történetünk egyik főszereplője egy fogyatékkal élő ember: Bartimeus, a vak. Abban a korban lenézett, sokak által elkerült személy, akiről úgy vélték, hogy Isten bünteti ezzel a betegséggel, valami rosszat tehettek a szülei, hogy ilyen gyermekkel „áldotta meg” Isten őket… (lásd Jn 9).
Igehely: Mk 10:35–45 Kulcsige: Mk 10: 45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Itt van előttünk két tanítvány, Jakab és János, akik Jézussal járnak, Őt követik. Nem látják, hogy a Mester azért beszél és viselkedik úgy, ahogy tapasztalják, hogy példát mutasson nekik alázatból, szelídségből.
Igehely: 2Kor 5:5-9 Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
Hiszem, ha látom – vágta már ezt sok ember hozzám, amikor Istenről, hitről, feltámadásról és örökkévalóságról próbáltam velük beszélni. Persze, hogy „kézzelfogható” bizonyítékaink nincsenek Istenről – dehát Ő szellemi lény, a fizikai szemnek láthatatlan valóság. Hogyan lehetünk mégis képesek Őt, az örökkévalóságot és a szellemi világot érzékelni? Tudjuk, hogy van anyagi és szellemi világ, véges és örök. Az első látható, a második láthatatlan a biológiai szemnek. Ezért mondja az apostol, és vele mi is, hogy hitben járunk és nem (fizikai) látásban.