Igehely: Filem 1:1-25; Kulcsige: Filem 1:12 „Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet.”
Egyik legkedvesebb gyermekkori élményem közé tartozik az a megfigyelés, ahogyan az ereszünk alatt fészkelő fecskék gondoskodtak kicsinyeikről. Kezdve attól a perctől, hogy megszülettek, egészen addig, amíg kirepültek a fészekből.
Igehely: 2Sám 7:1-14; Kulcsige: 2Sám 7:14 „Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal.”
A fenyítés szó igen érdekes és sokszor félreértelmezett kifejezés. A görög paidei szóból származik, amiből a pedagógia szavunk is. Jelentése elsősorban tanítás, nevelés, fegyelmezés és a hibák kijavítása céljából.
Igehely: Róm 8:12-17; Kulcsige: Róm 8:14 „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”
Pál apostol rácsodálkozik arra, hogy mivé válhat a bűnös ember Jézus Krisztus által. Az, aki minden jóra való törekvése ellenére is, csak azt tudja mondani, „ó, én nyomorult ember'', egyszer mégis Isten gyermekévé válhat.
Igehely: Ef 2:14-22; Kulcsige: Ef 2:19 „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”
Az efezusi levél üzenetének fő tartalma: a pogányok elhívásának „titka” a választott néppel szemben. Jézus Krisztus áldozatával végérvényesen lerontotta a válaszfalat e két nemzetség között. Ezzel érvénytelenné tette a törvény ítélő hatalmát, és megszüntette annak elválasztó erejét (Gal 3:13).
Igehely: Zsid 1:1-14; Kulcsige: Zsid 1:5 „Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?”
A jelzett igeszakasz Istent atyai szerepében mutatja be. Számunkra úgy fogható fel leginkább Isten, ha egy szerető apához hasonlítjuk. Az Ószövetség 13 alkalommal a „Mi Atyánk” kifejezéssel utal Istenre.
Igehely: 1Jn 4: 9-11; Kulcsige: 1Jn 4:10 „Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”
Szüleim és nagyszüleim bizonyságtételére emlékezem. A ’80-as évek elején Isten Lelke keresésre indította őket. Sorba járták a különféle gyülekezeteket, és keresték az élő igét.
Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”
A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.