Mindennapi áhítatok

2017. szeptember 28., csütörtök

Igehely: Mt 24:29-31; Kulcsige: Mt 24:29 „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek.”

Amikor Jézus eltávozott erről a földről, felemelkedett és felhő takarta el. Az angyalok szerint hasonlóan fog visszatérni. De mielőtt visszajönne, földi és égi jelek sorozata fog megtörténni. Az ég néha átvitt értelemben a mennyországot, Isten lakozásának helyét jelenti.

2017. szeptember 27., szerda

Igehely: Jn 3:5-15; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

A levegő, a vízhez hasonlóan, meghatározó feltétele az élet fennmaradásának. Jézus a szélfúváshoz hasonlítja a Lélek munkáját, amikor Nikodémusnak az újjászületés csodáját szemlélteti. A levegő és szél azért alkalmas a lelki jelenségek magyarázására, mert mindkettő láthatatlan.

2017. szeptember 26., kedd

Igehely: Jn 4:1-15; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”

Jézus tanításaiban gyakran megjelenik a víz, mint metafora. Többféle értelemben használja ezt a képet, amikor elvont lelki igazságokat szemléltet. A szomjas lelkű samáriai nő előtt is ezt a szimbólumot csillantotta fel.

2017. szeptember 25., hétfő

Igehely: Mt 27:45-54; Kulcsige: Mt 27:51 „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.”

Egyetlen személy élt bolygónkon, akinek nem a föld adott életet, hanem ő adott életet a földnek. Nem a föld, amelyen élünk, a legfontosabb, hanem az, aki kívülről jött. Övé a föld, annak teljessége, és minden, ami rajta van.

2017. szeptember 24., vasárnap

Igehely: Kol 1:12-20; Kulcsige Kol 1:16 „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.”

Kicsoda Jézus? Ez a kérdés meghatározza minden ember életét. Ennek valósága meghatározza az egész világot, nemcsak a Krisztus utáni időszakot, hanem már a teremtéstől kezdve. Még a Jézusban hívők között is óriási eltérések vannak abban, ahogyan róla vélekednek.

2017. szeptember 23., szombat

Igehely: Mt 14:22-33; Kulcsige: Mt 14:33 „A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” 

Csodák láncolata áll előttünk ebben a rövid történetben. Jézus jár a vízen, aztán Péter is. Jézus kimenti Pétert, és amint beszálltak a hajóba, elült a vihar. Erre mindenki egy emberként leborul Jézus előtt. Ezek közül melyik volt a legnagyobb csoda? Úgy gondolom, hogy az utolsó.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 13:7–19 Kulcsige: 2Sám 13:15 „Utána azonban annyira meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel, eredj innen!”

A sze­xu­á­lis for­ra­da­lom az 60-as évek­től át­ala­kí­tot­ta a nyu­ga­ti tár­sa­da­lom fi­a­tal­ja­i­nak élet­fel­fo­gá­sát. Igye­kez­tek le­bon­ta­ni azo­kat a kor­lá­to­kat, ame­lye­ket Isten ál­lí­tott fel. El­fo­ga­dot­tab­bá vált a há­zas­ság előt­ti nemi élet, a sze­xu­á­lis tar­tal­mak fo­gyasz­tá­sa, a sza­ba­dos­ság, hogy min­den­ki sza­ba­don el­dönt­he­ti, hogy ho­gyan él. Ez a mai vi­lág­ra még in­kább jel­lem­ző.