Igehely: 1Pt 4:7–11 Kulcsige: 1Pt 4:8 „Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.”
Jártál már cseppkőbarlangban? Ott a mennyezetről csepegő víz lefelé lógó oszlopokat alkotott, a barlang alján a cseppek lassú lerakódásából magas oszlopok alakultak ki. Rengeteg idő kellett hozzá.
Igehely: Fil 2:1–5 Kulcsige: Fil 2:3 „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.”
Ízlelgetem a szavakat: „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál!” Milyen idegen ez ma! Mindenütt a versenyszellem uralkodik. Számunkra Pál apostol példája a minta, aki mindent kárnak és szemétnek ítélt Krisztusért (ApCsel 22:3), és lett a legkisebb (1Kor 15:9).
Igehely: Mt 20:25–28 Kulcsige: Mt 20: 28 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Jézus most is tanítja követőit: amíg a világban hatalmaskodás, zsarnokoskodás van, addig Ő szolgaságról, rabszolgaságról beszél.
Igehely: ApCsel 2:42–47 Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
A testvéri közösség alaptételeit olvashatjuk ma: együtt részt vettek az apostoli tanításban; de nem álltak meg itt, részt vettek a közösségben: egymást erősítették, bátorították; de nem álltak meg itt: részt vettek a kenyér megtörésében; de nem álltak meg ennél sem: részt vettek az imádkozásban,
Igehely: ApCsel 15:6–11 Kulcsige: ApCsel 15:11 „Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”
Akárcsak régen, ma is nagyon vegyes tud lenni a gyülekezet: többgenerációs hívők és utcáról megtérők, hagyománytisztelők és egyet sem ismerők. Mi fog túlsúlyban lenni a gyülekezetben, milyen elvek mentén formálódik az új és a régi generáció? Mi dönt? A hagyományok vagy az Ige tekintélye?
Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”
Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják.
Igehely: Lk 24:36–43 Kulcsige: Lk 24:36 „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: «Békesség nektek!»”
Jézus megjelent a tanítványoknak, amikor össze voltak zavarodva, amikor kétség és döbbenet elegye kavargott bennük. Megszólította őket, megérinthették a kezükkel, szavaival megpróbálta bátorítani a megrémült közösséget. Különleges lehetett azokat a sebeket érinteni, melyek néhány nappal azelőtt Jézus halálát okozták, és amelyek következménye az emberiség megváltása lett.